Hosszú pályafutásának kezdete óta Gadó Gábor lépésről lépésre hagyja maga mögött a mainstream jazz formáit és működési módjait, de nem a free jazz irányába tart, ahová legtöbben megérkeztek: a ritmusszekció megszüntetésével egyenrangú szólamokból álló, áttetsző és puritán kamarazenei textúrákat hoz létre. Korábbi albumain már szerepeltek Bach-, Händel- és Liszt-átiratai, a gregorián iránti vonzódása pedig régóta alapjaiban meghatározza zenei világát, így nem meglepő, hogy a magyar klasszikus zenei színtér kiválóságaiból verbuvált Chemin Neuf kvartettjével határozott fordulatot vett ebbe az irányba. A Chemin Neuf debütáló EP-je az európai egyházzene repertoárjából merít a kora középkortól a késő 19. századig, gyújtópontjában a hangmagasságokat tekintve kötött, ritmusában és tempójában szabad gregorián műfajjal. A lemezen két-két Hildegard von Bingen-mű, Liszt-darab és gregorián ének hangzik el; a tételek szövegei a megváltás történetének körvonalait rajzolják ki Krisztus fogantatásától a kereszthalálig. A két cselló és a gitár összesen 14 húrja nagyjából azonos hangmagasságban szól, amellyel a szintén mély és meleg tónusú alt énekhang alkot misztikus és megrendítő, már-már túlvilágian gyönyörű ötvözetet.

Zenésztársait Gadó ezúttal a kortárs és középkori zenét ötvöző, speciális repertoárnak megfelelően választotta. Az igéző hangú Rajk Juditot évtizedek óta a régizene és a kortárs zene szakértőjeként tartják számon itthon és külföldön egyaránt. Rohmann Ditta szerteágazó tevékenységei közül talán merőben szokatlan, cselló- és énekes improvizációkkal tűzdelt barokk szólószonátaestjei a leghíresebbek, míg Zétényi Tamás a hazai kortárszenejáték első számú letéteményesei között ismert.