A Callisto jazzrajongókat és zenei kalandorokat egyaránt elvarázsoló zenéjében az újítás és a hagyomány randevújának merész hangzásvilág ad keretet. Peter Van Huffel szaxofonos ezúttal egy basszushangszer nélküli kvartettet álmodott meg; a modern jazzről alkotott elképzelésüket első albumuk, a Meandering Demons (Clean Feed Records) mutatja be. Ennek gerincét a zenekarvezető kompozíciói adják, amelyek kifinomult szövetében az improvizáció spontaneitása sem sikkad el. Néhány dal nagyszabású és szvitszerű, mások lassanként, árnyalatgazdag harmóniai fordulatok lépcsőin át épülnek fel. A négy zenész hangszere teljes hangterjedelmének kihasználásával teremt már-már nagyzenekari hatást, amelyre finoman illeszkedő elektronikus effektek teszik fel a koronát.   

Az Electric Bebop Band Budapest 2023 elején jött létre, Cseh Péter ötlete nyomán. Nyilvánvaló és nem titkolt a kapcsolódás Paul Motian hasonló nevű zenekarával, amely a legendás jazzdobos vezetésével az előző millennium utolsó évtizedében egyfajta zenei kikeltetőként működött – olyan nevek fordultak meg itt fiatalon, mint Kurt Rosenwinkel, Ben Monder vagy Joshua Redman. A különleges felállású, több generáció képviselőit összeeresztő zenekar hat tagja számára a szabadság keresése és megélése a legfontosabb közös nevező. A repertoárt a bebop korszak kiemelkedő alakjainak – például Monk, Parker vagy Bud Powell – mára klasszikussá vált darabjai alkotják, amelyek lehetőséget adnak zenészek újabb és újabb generációinak arra, hogy újraértelmezzék őket, és magukat ezeken keresztül fejezhessék ki. 

Elliot Galvin zongoristát aligha kell bemutatni a jazzrajongóknak: régóta a brit jazz úttörői között tartják számon, akinek négy szólóalbuma is a Downbeat és a Jazzwise éves albumlistájának élén végzett, és a Dinosaur zenekar mellett olyanokkal dolgozott együtt, mint Shabaka Hutchings, Norma Winstone vagy Mark Lockheart. Turnéjának apropóját ezúttal az adja, hogy 2025 februárjában jelenik meg új albuma, a neves brit zenészbarátok közreműködésével készült The Ruin (Gearbox Records), amelyre Galvin új kezdetként tekint. Ez a szabadon áramló zene az eddigi legszemélyesebb albuma, amelyet gyermekkori zongoráján komponált, és szülővárosának sivár, mégis gyönyörű tájai ihlették. A kígyózó zongora- és a tagolt szintetizátorszólamok illanó vokalizációk, megtévesztően groove-ba hajló ütőhangszerek és kifinomult, lélekteli fuvolaimprovizációk körül fonódnak és csapnak össze.

Dóczi Bence (imdb) és a DDT trió közös zenekarának művészi célja az, hogy a hip hop klasszikus elemeit és az improvizáció szabadságát ötvözve teremtsen egyedi hangzást, és kifejezésre juttassa a zene sokszínűségét és határtalan lehetőségeit. A hangszeres virtuozitás mellett – amely a technikailag magas szintű játékot garantálja – fontos szerepet kap az elektronikus effektek és a hangfelvételek használata is, amely új dimenziót kölcsönöz a zenei anyagnak. Egyes dalokban pszichedelikus hatások szólalnak meg, amelyek utazásra ragadják magukkal a hallgatót, más darabokban inkább a groove-ok érvényesülnek, ami a lendületről kezeskedik. Az improvizáció pedig lehetővé teszi, hogy a négy fiatal muzsikus kiélvezze a pillanat hozta inspirációkat, és megossza őket a hallgatókkal. Első lemezük nemrég jelent meg a Blunt Shelter Records gondozásában, most pedig Horváth Áron cimbalmossal emelik még magasabb szintre kémiájukat.  

Jasna Jovićević úttörő Quinary együttese a kamarajazz fogalmát értelmezi újra: a klasszikus vonósnégyes dinamikus energiáit ötvözi a fafúvósok, az ének és az ütőhangszerek simulékony sokoldalúságával, ami a hagyományos műfajokon túllépő hangzásvilágot hoz létre. A Quinary zenéje egyfajta konceptuális programzene, amelynek célja, hogy feltárja a frekvenciák, az érzékelés és a jóllét közti finom kapcsolatokat: a náda jóga elemeit ötvözi a modern jazz esztétikájával, hogy olyan kompozíciók szülessenek, amelyek rezgései az elmére és a testre egyaránt hatnak. A zenekarvezető kompozíciói hagyják érvényesülni a tagok saját stílusát, erősségeit és improvizációs készségét, így szervesen alakuló közös alkotófolyamatuk még inkább kifejezésre juttathatja az egység és az empátia iránti elköteleződésüket.     

A Szabó Dániel Quintet tagjai hazánkban és nemzetközi vizeken egyaránt aktív, élvonalbeli zenészek. A formáció többnyire a zenekarvezető Szabó saját kompozícióit adja elő: progresszív, de a közönség számára is elérhető, stimuláló zenét. A tagok közötti intenzív és örömteli interakció, komplex ritmusvilág, burjánzó dallamok és modern harmóniák jellemzik a repertoárt. A zenekar amerikai változatának (Daniel Szabo Quintet) legújabb albuma Intersections címmel jelent meg, amelyről ezen a koncerten is el fognak hangozni favoritok, számos új kompozíció mellett.  Szabó itthon és az Egyesült Államokban egyaránt aktív, rendszeresen dolgozott olyan zenészekkel, mint Peter Erskine, Chris Potter vagy Joe LaBarbera, de az amerikai, fiatalabb generáció élvonalbeli tagjaival is. Legutóbbi albuma, a Visionary a nagy presztízsű amerikai JAZZIZ magazin egyik listavezetője lett, Brad Mehldau es Esperanza Spaulding társaságában. Chick Corea menedzsmentje Szabót kérte fel a Corea által a Müpa számára dedikált, Bartók inspirálta Jazz Piano Concerto zárótételének előadására, John Patitucci és Dave Weckl társaságában, 2022 tavaszán. Egykori mentorával, a Grammy-díjas Danilo Perezzel kétzongorás koncertet adott 2023 decemberében.   

Gáspár Károly zongorista a hazai jazzélet egyik meghatározó személyisége. Eddig öt nagy sikerű lemeze jelent meg: triójával rögzítette a The Outsider, a Salvation, a Philosophy és legutóbb a Tribute to Giants elnevezésű albumot, szólóban pedig Centuries Suite címmel adott ki önálló lemezt. Ezek anyagát túlnyomórészt Gáspár saját szerzeményei alkotják, de jazzsztenderdek is szerepelnek a számok között. Márciusi koncertjük repertoárját a jazz közismert örökzöldjeiből állították össze, amelyeket a kiváló és egyedi stílusú szaxofonossal, Uher-Győrfi Bálinttal kiegészülve adnak elő.  

A 2005-ben alakult Kada ad Libitum experimentális zenei projekt számok helyett többnyire tágan értelmezhető struktúrákat, szabályrendszereket alkalmaz, és ezek lehetőségeiből kiindulva minden egyes koncerten és felvételszituációban új tartalmakat hoz létre. Tagjai különféle zenekultúrákból jöttek, magának az állandó mozgásban lévő együttesnek ezért nem lehetnek igazán műfajai, se tipikus stílusa – ehelyett minden tag úgy játszik, ahogy őbelőle autentikusan adódik, és ahogy az éppen létrehozott zenei történés hat rá. 2025 januárjában jelenik meg a zenekar második albuma, amely egy 3 koncertből és 2 stúdió sessionből álló projekt hangzó lenyomata. Az egyik koncert éppen az Opusban zajlott, 2024 májusában. Az este folyamán azonban olyan formációkban hallhatjuk a hat zenészt, ahogyan a lemezen sem szerepelnek. A vinyl album egyik oldalán Pozsár Máté, míg a másikon Bartók György játszik billentyűs hangszereken, most pedig mindketten színpadra lépnek a közös élő produkcióban, amely a progresszív kortárs jazz és az experimentális zene rajongóit bizonyosan lenyűgözi majd.  

Anke Lucks, Almut Schlichting és Christian Marien triója egy miniatűr fúvósegyüttes, amely zsonglőrködve cserélgeti a zenekari szerepeket, és hol a ritmusra, hol a dallamra fókuszál, miközben bejárja a free jazz, a funk, a punk rock és a New Orleans-i fúvószenekari hagyományok hangzó tájait. Az Insomnia alapításától kezdve egyre több és több időt szentelnek hármasban annak, hogy eredeti dalaik határait tüzes improvizációkkal és táncra hívó funkkal tágítsák. 2017 óta számos koncertet adtak jazzklubokban és fesztiválokon, nemrég pedig harmadik lemezüket is kiadták a Tiger Moon Records gondozásában. Az Insomnia Brass Band 2023-ban az év zenekara kategóriában elnyerte a rangos Deutscher Jazzpreis elismerést.  

A francia származású szaxofonos-klarinétos, Robin Fincker és a brit zongorista, Kit Downes ismeretsége évtizedekre nyúlik vissza. Útjaik Londonból Európa két különböző országába vezették őket, újabb nagy találkozásukra pedig három éve került sor, amikor Lauren Kinsella ír énekesnővel tradicionális dalok és kortárs versek megzenésítésére vállalkoztak. Első lemezük, a BMC Records kiadásában megjelent Ombres az európai jazz égisze alatt egyesíti a folkot és a kortárs zenét, amiből néhol varázslatosan gyönyörű, néhol meghökkentően karcos zenei világ született. Legújabb, Many Moons című programjában a Shadowlands trió folytatja a kalandozást régi és új zenék között, hogy rávilágítson a múlt dalainak eddig homályban maradt zugaira, és megalkossa a kortárs folk saját verzióját. A zenei teret hagyományos Sean Nós dalok, Emily Dickinson és Yeats versei, és Maurice Ravel darabjai osztják meg eredeti kompozíciókkal. Az anyagból ezúttal is lemez készül, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.  

Nemcsak a kvartett tagjai, ez az album maga is legenda. Úgy tartják, hogy két szám is innen került be a jazz nagy daloskönyvébe. Az autodidakta Montgomeryt 1965-ben már mindenhová hívták, például a New York-i Half-Note-ba a szokásos kvartettjével. A ritmusszekció, Wynton Kelly, Paul Chambers és Jimmy Cobb történetesen négy évig kísérte Miles Davist korábban. Valamiért a koncertfelvételről csak a No Blues és az If I Could See Me Now került az első kiadásra, a többi három hónappal későbbi stúdiófelvétel. Két „számos” szám, a Unit 7 és a Four on Six erről az albumról lett standard, de a What’s New bluesos, rejtett feszültsége is csupa izgalom. Tananyag ma már a szinte levegővétel nélkül végig sodró lendület, olyan, mint egy sistergő gőzmozdony teljes sebességgel, és nem csak a gitár kelti ezt az érzést, a zongora is és a kíséret is végig, ahogy az egész kvartett elénk tárja a fütyülhető, mégis árnyalt melódiákat végtelenségig pontos összjátékával. Az első LP kiadást számos analóg és digitális lemez követte 1965 óta, mert ez az anyag nem öregszik. A zenekar gitárosa, a jazz minden árnyalatában színhű hangképet adó Komjáti Áron itt szólistaként interpretálja a klasszikus számokat.

A 2022-ben alakult Chemin Neuf Quintet eredetileg vokális zenét játszik, Rajk Judit contralto hangjával a középpontban. 2024-ben jelent meg O ignee spiritus című debütáló lemezük a BMC Records gondozásában, amely az európai egyházzene repertoárjából merít a kora középkortól a késő 19. századig, gyújtópontjában a hangmagasságokat tekintve kötött, ritmusában és tempójában szabad gregorián műfajjal. Ezúttal új repertoárral, rendhagyó tisztán hangszeres formációként lépnek fel: a két csellóból, szaxofonból és gitárból álló alapkvartetthez Pozsár Máté billentyűs csatlakozik. Műsorukat Gadó Gábor új kompozíciói mellett Soós András-, Eric Satie- és gregorián átiratok képezik, amelyeket a tőlük megszokott sajátos szűrőn engednek át, hogy a régizene, a barokk és a kortárs zene világát ötvöző, bensőséges és meditatív hangzást hozzanak létre. Az együttes tavasszal rögzíti is az anyagot a BMC Records számára.  

Jim Black dobos új zenei kihívásokat keresve gyűjtötte maga köré a berlini jazzszíntér három fiatal csillagát. Így született a Jim & The Schrimps kvartett, amely robbanékony improvizációkkal és a zenei játék féktelen örömével ragadja el a közönséget. Közös munkájukat olyan példaképek inspirálják, mint Elliot Smith, Stina Nordenstam vagy Ornette Coleman, repertoárjukat pedig Jim Black szerzeményei alkotják. Világukat érezhetően formálják a New York-i dobos sokszínű tapasztalatai, de együttműködésüket mindenekfelett a tagok egyénisége élteti. Energiáik már-már duhaj hangzásban öltenek testet, amely kihívások elé állítja a zenekart és a hallgatókat egyaránt.    

A fiatal amerikai zeneszerző, szaxofonos és fuvolista, Zoh Amba avantgárd impulzusokból, zajzenéből és vallásos himnuszokból gyúrja össze sajátos világát, amelynek spirituális töltetét népi dallamok, delejes refrének és ismétlődő zenei varázsigék erősítik. Mielőtt hivatalos zenei tanulmányait megkezdte volna, Amba az otthonához közeli erdőben töltötte szabadidejét, ahol szaxofonon gyakorolt és zenét írt. Debütáló albumát O, Sun címmel a Tzadik adta ki, producere pedig John Zorn volt. Amba olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a legendás William Parker, Brian Chase, Frank Rosaly vagy Thomas Morgan. A Bhakti folytonosan változó tagságú, élőben és lemezfelvételeken egyaránt aktív együttesének fedőneve.  

Geröly Tamást álmai zenekarának hangzásvilága és kreativitása sarkallta arra, hogy legújabb ötleteit megvalósítsa, és régi muzsikákat gondoljon újra. Az este első részében a 2009 óta aktív Geröly Trió a Ronggyá tépett idő című lemezének ragtime darabjait szabja újra a kiváló rezes testvérpár, Kiss Árpád és Kiss Zoltán inspiráló közreműködésével. A második részben népzenei közegből kiinduló szabad zenélésnek lehetünk tanúi, amely a „lélegző csend” és az intenzív hangfüggönyök bűvkörében születik. Az este végére az együttes meglepetést is tartogat, a koncert uralkodó koncepciójától eltérő zenei stílus formájában. Geröly Tamás így vezette fel a koncertet: „A harsona a szívem csücske, álmaim hangszere. Már fiatalon felfigyeltem lehengerlő atmoszférájára és egyedi lehetőségeire olyan óriásoknak köszönhetően, mint J. J. Johnson, Kai Winding, George Lewis, Albert Mangelsdorff vagy Ray Anderson. Pályafutásom alatt több ízben muzsikálhattam együtt Johannes Bauerrel és Michel Massot-val, de az Ajtai Péter által alapított Mingus! Mingus! Mingus! zenekarban egy alkalommal már Kiss Zoltán is lenyűgözött elképesztő kreativitásával és technikájával. Most is így lesz, erre mérget merek venni az erősebb fajtából.”  

A Koncz Kriszta Group első szerzői nagylemeze, a Travel in Time számos különféle témát dolgoz fel, mégis tisztán kivehető arcéllel bír: gyermekkorról éppúgy mesél, mint a szülő-gyermek kapcsolatról, a változás természetéről, az alkotás pillanatairól, elengedésről, a szerelem különböző formáiról és a munkálkodó időről. Az énekesnő saját, angol nyelven írott dalszövegei – csakúgy, mint maguk a dalok – a szerző személyes élményeire, vízióira reflektálnak. Az együttes tagjai többségében hivatásos jazz-zenészek, ám mindannyian eltérő zenei múlttal, háttérrel rendelkeznek: tanulmányaik és inspirációik között feltűnik a klasszikus zene, a könnyűzene, a népzene és a színházi zene is – ebben a színpompás együttállásban szólalnak meg a Group dalai. A jazzben gyökerező, néhol a pop, néhol a hatvanas és hetvenes évek amerikai folkjának hangzását idéző repertoár Tompa Ábel hangszerelői munkáját is dicséri. Koncz Kriszta 2023-ban alakította meg az együttest, első bemutatkozásukra a 2024-es Müpa Jazz Showcase keretén belül került sor, ahol közönségdíjban és Harcsa Veronika különdíjában részesültek. Első szerzői lemezük idén februárban debütál Travel in Time címmel. Az album teljes zenei anyaga élőben ezen a koncerten hallható először.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A big bandek legnagyobb népszerűségüket a swingkorszakban érték el, és a jazztörténeti hagyományt magáénak valló Modern Art Orchestra szívesen tér vissza a gyökerekhez. Legutóbb Korb Attila harsonás Swinging on the Danube című szvitje teljes egészében ennek a stílusnak a jegyében született, ráadásul a szerző több hangszeren is játszik benne, emlékezetes például basszus-szaxofon szólója. Ám nem csak Korb, aki tradicionális zenekarokban is sokszor szerepel, hanem a többi zeneszerző tag is épít a hagyományra és a swingre, akár ritmikában, harmóniában, akár a lüktetésben, amelyről Ellingtonék száma azt tanítja: nélküle nem ér semmit az egész.

Nyolc évvel az utolsó stúdiólemez után 2023-ban adta ki legújabb albumát a Kéknyúl zenekar. A 2 Much 2 Soon a jól ismert alapokból építkezik, ám a Premecz Mátyás és Andrew Hefler vezette zenekar csavar egyet a képleten. Ugyanakkor van, ami örök: sok fúvós, egy amerikai énekhang és egy hatalmas Hammond orgona – ezek jellemzik a Kéknyúl zenéjét. Estjük mindazoknak szól, akik szeretik a soult, és szívesen táncolnak funk ritmusokra.  

Több mint 20 évvel bemutatkozása után, három nagy sikerű lemezzel – köztük a Victoire du Jazz díj 2018-as kiadására jelölt Butter in my Brainnel – a háta mögött Claudia Solal és Benjamin Moussay duója újabb repertoárral borította lángba a művészi pop-jazz dalok világát. A Punk Moon az énekesnő saját angol nyelvű versein alapul, amelyeket részben a vallomásos költészet háború utáni amerikai képviselői, köztük Anne Sexton, Sylvia Plath és Robert Lowell ihlettek. A duó zongorából, moduláris szintetizátorból, énekhangból és effektekből építkező hangzása ugyanannyira magától értetődő és képlékeny, mint amennyire részletgazdag és megindító. A Punk Moon 2025 tavaszán lemezen is megjelenik a Jazzdor kiadójának gondozásában.  A szaxofonos-klarinétos Louis Sclavis több évtizedes karrierje során nem csak az európai jazz jól ismert alakjává vált, de a színházi, a tánc- és a filmzene iránti vonzódását sem adta fel. Characters on a Wall című projektje után (ECM Records) Sclavis új repertoár kidolgozásába fogott zenésztársaival. Az India név első zenekarvezetőként rögzített albumára utal, amely Chine címmel jelent meg az 1980-as évek elején. Az anyagot szuggesztív dallamok és hangulatok határozzák meg, makacs lüktetéssel és ritmusokkal alátámasztva. „Távoli, homályos emlékeket őrzök egy színházról Kalkutta kikötőjében, egy hosszú vidéki vonatútról, egy éjszakáról, amelyet egy Kali-szentélyben töltöttem, a Ganesh fesztiválokon felvonuló rezesbandákról és hasonlókról. Ezek a benyomások néha felsejlenek a szerzeményeimben, de a célom az, hogy egy messzi, inkább képzeletbeli, mint valóságos táj hangjait közvetítsem” – mondta el Sclavis.  

Kováts Gergő számos szabad-, könnyű- és főleg világzenei formációban való közreműködés után elérkezettnek látta az időt arra, hogy maga is a népzene és a jazz közötti végtelen mezőkön induljon felfedezőútra társaival. A Kovász audio-gasztronómiai expedícióra verbuvált csapata útravalónak belerakott a befőttesüvegébe hard bopot és free jazzt, majd a fermentáció beindulása óta keservessel, sebes fordulóval, lassú magyarossal etette az előtésztáját. És persze a levegőből is belekeveredett némi hip-hop és funk. A zenekar a már szépen előemésztett alappal süti újra a klasszikus recepteket John Coltrane-től Horváth Eleken át Hank Mobley-ig, névjegyüket pedig első stúdióalbumukkal is letették, amely februárban jelenik meg a BMC Records gondozásában. A Bonbon Flamme neve a finom líraiság és a felfokozott energia képzeletbeli koktélját ragadja meg: a bonbon szó franciául édességet, a flamme lángot jelent. Első albumukhoz képest új, a BMC Records gondozásában lemezen is megjelent repertoárjukban az avantgárd, zajos megszólalás visszaszorult, hogy egy csiszoltabb, mégis rendkívül fűszeres és intenzív zenei világ kerüljön az előtérbe, amelyet a zenekarvezető, Valentin Ceccaldi mexikói élményei ihlettek. A citrom íze és a Dia de los Muertos misztikus hangulata táplálja ezt a hiperszínes kézműves kollázst, amelyben a szabadság, a gyengédség és a vad szépség egyszerre savanyú, édes és csípős élményben egyesül.    

Mike Ladd és Mathieu Sourisseau duója a létező legegyszerűbb összeállításra, ének és gitár kettősére alapoz, amelyben a költészet és a zene évszázadok óta forr magával ragadó egységbe. Nyitott hangolású akusztikus gitárjával Sourisseau a blues, a zaj-folk, a rock és az improvizált zene között egyensúlyozva fest fel hangzó tájakat. Ez az a monokróm vászon, amelynek előterében Ladd életre kelti szövegeit. Az angol nyelvű versek gyakran az önéletrajz határát súrolják: szólnak elveszett szerelmesekről, az Észak-Karolinába távozott Rose nagymamáról, a Bronx leghajmeresztőbb napjairól és az afro-amerikai irodalom emancipációjáról egyaránt  – akár a chanson, akár a rap, akár a skandálás nyelvén. Csak átutazóban járunk ezen a földön, valamennyien ugyanazt a vándorutat taposva a portól a porig. Körülöttünk egyre több élőlény sokkal konkrétabb értelemben is migrációra kényszerül. A Six Migrant Pieces zenéje – Martin Luther King, Marie José Mondzain vagy Abbé Pierre emblematikus szövegeivel karöltve – az elfogadás és a vendégszeretet mellett szólal fel. Az együttest hat nemzetközileg elismert zenész alapította, akiknek útja Párizs kozmopolita közegében keresztezte egymást. Franciaország, Olaszország, Belgium, Brazília, Ukrajna és Skandinávia kulturális öröksége keveredik Christophe Monniot külön az együttes számára írt hat kompozíciójában, amelyeket legalább ugyanilyen mértékben formál a nagy elődök, köztük Olivier Messiaen, a Weather Report, Leonard Bernstein, Wynton Marsalis és Allan Holdsworth munkássága is.    

Tizedik éve, hogy Kamilya Jubran palesztin énekes-oudjátékos és Sylvain Cathala francia triója zenei világuk közös pontjait keresi, a megtaláltak mellé pedig újabbakat is teremt. Az együttműködés két oszlopát Cathala kortárs kompozíciós stílusa és Jubran modern szájhagyománya adja, amelyek között tudatosan irányított dramaturgiával és időkezeléssel bontakozik ki a párbeszéd, a végeredmény pedig sajátos költészeti kalandot ígér a hallgatónak. A zenekart nemcsak a különleges hangszer-összeállítás erősíti, hanem az olthatatlan kíváncsiság és a művészi színvonal, illetve a feltétel nélküli csapatmunka iránti igény is. Az elmúlt évtized során újra meg újra visszatértek a vokális és hangszeres szerzeményekhez, a formákhoz és hangszerelésekhez, hogy mindinkább a kifejezőerő és a lírai megszólalás szolgálatába állítsák őket. Legújabb programjukat About címmel készítették el. A Tariqa együttes zenéje organikus és egyedülálló fúzió, ahol a marokkói gnawa transz, az arab szakrális zene, a jazz és a magyar népzene találkozása tradicionális alapokon teremt új zenei világot. Saïd Tichiti, aki a marokkói Szahara szülötte, magával hozta a gnawa transz rituálék lüktető ritmusait, az arab makámok misztikus dallamait és a chaabi pezsdítő energiáját. Bede Péter és Kovács Ferenc a jazz és a magyar népzene mesterei, akik a saját stílusuk gazdagságával járulnak hozzá a zenei alkímia sikeréhez. Mészáros Ádám és Halmos András számos formáció tapasztalt zenészei, az afrobeat és az improvizáció avatott gyakorlói, akik további színeket adnak a zenei kaleidoszkóphoz. A Tariqa magával ragadó koncertjei rituális élmények, ahol a közönség nem csupán hallgató, hanem résztvevővé válik. Napjaink izolációjában egyre nagyobb szükség van az ilyen transzcendens közösségi élményekre, amelyek kollektív gyógyulást hozhatnak. Nincs két egyforma koncert, minden előadás új és megismételhetetlen utazás. Ahogy William Burroughs fogalmazott, a gnawa „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’rollja”, és e hagyomány új formában kel életre a Tariqa művészetében.  

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt.  Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra. 

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A Nemzetközi Jazznapon, amely Herbie Hancock, a jazz-rock egyik elindítója nevéhez köthető kezdeményezés, szinte magától értetődő, hogy a MAO is a jazz-rock műfajban született, ugyancsak terjedelmes repertoárjából szemezget. A sokoldalú trombitás-szerző Subicz Gábor, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos szólam vezetője, Bacsó Kristóf és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél darabjai adják a műsor gerincét. A dobokon játszó vendégszólista személye meglepetés.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.