Pátkai Rozina számos nemzetközi verseny díjazottja, elismeréseinek sorát jazz és fringe fesztiválok színpadain gazdagította szerte a világban. Az énekesnő második és harmadik zenei albuma, a kizárólag saját szerzeményekből álló Paraíso na Terra és a verses Taladim lemez – amelyeknek dalait szintén a latin dallamok inspirálták – már egy teljesen egyéni zenei világba vezetik el a hallgatót. Nagyobb teret kapnak az improvizációk, amelyek körülölelik az olykor gyermekien egyszerű, máskor kiszámíthatatlanul bolyongó dalokat. Mindez portugál, francia, spanyol, angol és magyar nyelven szólal meg, Bán Zsófia, Paul Verlaine, William Blake, García Lorca, Jane Tyson Clement és még számos remek szerző verseivel, dalszövegeivel. Az együtteshez ezen az estén vendégként csatlakozik Rohmann Ditta csellóművész, akivel Rozina a Taladim hanganyagán dolgozott – ezeket a dalokat csak ritka alkalmakkor adják elő élőben. Rohmann Ditta sokoldalú zenész, akit nagy koncerttermek szólistájaként éppúgy hallhatunk, mint világzenei formációban improvizálni, táncosokkal közös produkció főszereplőjeként, kamarazenészként és újabban színészként is, zenei repertoárja pedig a barokktól napjaink zenéjéig ível.  

„Lukács Miklós és a Cimbiózis trió zenei világának varázsa, hogy nem adja meg a hallgatónak a műfaji címkézés bárgyú örömét” – írta az együttesről Fazekas Gergely zenetörténész. Lukács Miklós cimbalomművész kétségkívül a magyar és nemzetközi zenei élet egyik legkivételesebb alakja: klasszikus zenei képzettsége lehetőséget adott számára, hogy a jazzel és a kortárs zenével egyaránt elmélyülten foglalkozzon. Virtuóz játékmódja és folyamatos kísérletezése korábban ismeretlen hangzások felfedezését eredményezte hangszerén. Ennek legjobb példáit hallhatjuk a 2013-ban alapított Cimbiózis Trió zenéjében is, amely azóta is változatlan felállásban – Orbán György bőgőssel és Baló István dobossal – a hazai jazzszíntér egyik legeredetibb formációjává nőtte ki magát. A különleges hangszer-összeállítás, a saját szerzeményekből álló, folytonosan bővülő repertoár mellett jócskán szerepe van ebben annak a ténynek is, hogy sem a zenekarvezető, sem a tagok nem riadnak vissza a kísérletezéstől és az új utak keresésétől. „Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljunk meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. Ezért is választottam a Cimbiózis nevet: a köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú” – mondta el Lukács Miklós.  

Az Artisjus-díjas Nagy Emma Quintet a modern, kortárs jazz új generációs képviselője. Hangzásukat alapjaiban formálja a kísérletező szellem; a szerzeményekben egyenlő hangsúllyal kapnak helyet kemény dobgroove-ok, szabad improvizációk, dalformájú kortárs kompozíciók és más különleges zenei megoldások. Zenéjüket kontrasztok és disszonancia, improvizáció és sokszínűség, öröm és spleen, kortárs életérzés és groteszk, nyers fogalmazásmód egyaránt jellemzi, amely mögül átsejlik valamiféle álomszerű báj. Ez a sokszínűség azonban nem öncélú, hanem azt szolgálja, hogy a zenekar a kamarazenélés minél mélyebb rétegeibe jusson el a színpadon. 2025 októberében már az ötödik albumuk jelenik meg: az érzelmeket és hangulatokat előtérben tartó Altered States anyagával a zenekar mélyebbre merészkedik a könnyűzene világába, mint eddig valaha, miközben megőrzi sajátos élét és karakterét.  

A 2012-ben alakult Jü az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér power jazzből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A zene felidézi a látszólag különböző indíttatású műfajok egymásra találásának aranykorát, de a Jü a nyilvánvaló reminiszcenciákon túl korántsem a késő hatvanas, kora hetvenes évek fúziós zenéinek felidézésében utazik: a hangszerek lehetőségeinek kitágítása által a folyamatos jelenből egyenesen a jövőbe röpítik a transzba ejtett közönséget. Ezen a koncerten novemberben megjelenő első BMC Records-albumukat mutatják be, amely Rudel címmel egyesíti a rock intenzitását, a free jazz szabadságát, az ambient textúrák hipnotikus hatását, és az afrikai zenék komplex, zsigeri ritmikáját.

A fiatal tiroli zongorista, Elias Huemer és kvartettje a jazz, a metál, az orientális zene és a soul jegyeiből keveri ki zenei világát, amely egyszer a hagyományok, máskor az avantgárd megszólalás felé hajlik, de mindig egyedi hangot üt meg. Az Elias Huemer Project új, Somnambule című albumán eddig kimondatlan történeteket mesél el: álmodozásról és alvajárókról, magányos városi fényekről, az aszfalt virágairól és a sivatag tengeréről. Történeteket a mindenben és mindenkiben ott rejlő színről és fonákról, és a valamennyiünket összekötő szépség szubjektív természetéről – azon a szavak nélküli nyelven, amit csakis ezek a dalok beszélnek.

A brit zongorista-zeneszerző, Alexander Hawkins újító szelleméről és lenyűgöző képzelőerejéről ismert szerte Európában. Autodidaktaként tett szert elmélyült ismeretekre a jazz hagyományainak világában, amelyet klasszikus utalásokkal együtt épít be kompozícióiba és improvizációiba egyaránt. 2025-ben jelentette meg harmadik szólóalbumát Song Unconditional címmel, a 2019-es Iron into Wind után ismét az Intakt Records kiadásában. Szólókoncertjei mellett Hawkins számos más felállásban is kamatoztatja kreativitását: többek között kvartettet vezet és nagyegyüttesek számára komponál, duóban játszik Evan Parker, Tomeka Reid, John Surman és Sofia Jernberg partnereként, két trióban is együttműködik Tomeka Reiddel, és olyan művészek projektjeiben is rendszeresen feltűnik, mint Joe McPhee, Anthony Braxton vagy az etióp jazz úttörője, Mulatu Astatke.  

A merész hangzásvilágáról és improvizációs megközelítéséről ismert török szaxofonos-zeneszerző, Korhan Futacı másodjára mutatja be egyedi zenei vízióját az Opusban – ezúttal a neves brit zongorista, Alexander Hawkins vendégszereplésével. Futacı hosszú ideje a török alternatív és kísérleti zenei színtér kiemelkedő alakja, aki a nyers energiákat gazdag, többdimenziós textúrákkal ötvözi alkotásaiban. Alexander Hawkinsszal közös műsoruk Isztambul káoszából indul, és ismeretlen vizek felé vezet: egy életteli, ám sokszor elsötétülő zenei világba, ahol a török tradicionális zene a szabad improvizációval találkozik. A gyakran spontán és intuitív módon kibontakozó felfedezőúton két zenésztárs is velük tart, hogy együtt az elmélyült hallgatás és a kötetlen párbeszéd estéjével ajándékozzák meg a közönséget.

Kedves Vendégeink! Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a koncert elmarad. Az online megvásárolt belépőjegyek árát az InterTicket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen vásárolt jegyeket a BMC jegypénztárában válthatják vissza. Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center

Szabados György valóságos intézmény volt a magyarországi avantgárd zenében. Az ő nevéhez fűződik többek között az 1980-as években a Kassák Klubban rendezett Kassák karácsonyok sorozat is, amelyet a ’90-es években a Budai Fonó Zeneház fogadott be és élesztett újjá. Ez előtt a hagyomány előtt tisztelegve az Adyton Művészeti Alapítvány idén 10. alkalommal szervezi meg az Adyton Karácsonyt, a kezdetben változó helyszínek után az Opus Jazz Clubban otthonra találva. Az est első részében Grencsó István és Stevan Kovács Tickmayer duóban játszik. Ők ugyan időről időre készítettek közös felvételeket – leginkább a Trió Kontraszttal és a Grencsó Collective Special 5 with Ken Vandermark formációval, illetve az Esszék című triplalemez Várakozás című korongján is hallhatóak együtt –, ám duóban nem léptek fel az 1988-ban felvett és LP-n kiadott, merész hangvételű Chamber Music óta. Izgalmas kérdés, miről fognak mesélni egymásnak és a hallgatóknak egy emberöltővel később. Az est második felében a zenekar kemény magját a Grencsó Kollektíva ritmusszekciója alkotja Benkő Róberttel és Miklós Szilveszterrel. Hozzájuk csatlakozik Stevan Kovács Tickmayer, valamint Mizsei Zoltán, aki a 2000-es évek elején két Grencsó-lemezen is szerepelt, mostani csatlakozása pedig új dimenzióval bővítheti az Adyton Spontaneous Ensemble szabadzenei hangzását. Németh Zsolt

A hattagú Coltrane Legacy formációt a magyarországi jazzszcéna egyik legkeresettebb muzsikusa, Orbán György bőgős hívta életre 2017-ben, Coltrane halálának 50. évfordulóján. A szaxofonos az ’50-es évek közepétől 1967-ben bekövetkezett haláláig eltelt alig másfél évtized alatt új alapokra helyezte a modern jazzt. Életművében egyre spirituálisabb dimenziókba hatolva teremtette meg zenei örökségét, mely azóta zenészek generációira van hatással. Orbán György, a tapasztalt és sok formációt megjárt bőgős úgy gondolta, a szaxofonos örökségét oly módon ápolja legméltóbban, ha egy olyan zenekart hoz létre, amely Coltrane zenéje által ihletett saját szerzeményeket és Coltrane-témákból készített új átdolgozásokat egyaránt repertoáron tart. A kompozíciók természetesen a coltrane-i hagyományokon elindulva, azokat továbbgondolva magukban hordozzák napjaink absztrakt szellemiségét és eszköztárát, ezzel folytatva a spirituális jazzhagyományt. A zenekar tagjai a magyar jazzélet kiemelkedő egyéniségei, progresszív gondolkodásmódjuk és különleges zeneiségük teszik lehetővé, hogy töretlen alkotókedvvel működjenek együtt egy csapatként.

Karosi Júlia legújabb zenei utazása még az eddigieknél is bensőségesebb hangzást keres, ahol az énekesnő egyúttal a billentyűs szerepkörben is helyet foglal. Zenésztársai a kitűnő kamarapartnerként számos formációban közreműködő Komjáti Áron és Varga Bendegúz. Az énektéma több szólamban építkezik, amelyeket két, az utóbbi időben saját egyedi hangjával is kitűnt fiatal énekesnő: Nagy-Babos Rebeka és Koncz Kriszta szólaltat meg élőben. A dalok szövegét javarészt a japán haiku költészet ihlette, zenéjük pedig stílusában és hangzásában egyaránt a modern klasszikus zene és a minimalista art pop elemeit ötvözi a jazz világával. A projekt zenei producere a rendkívül sokrétű munkásságáról ismert Yank.

A Young Man With a Horn cím nemcsak az azonos című filmre utal, hanem arra is, hogy Miles Davist már ekkor a jazz egyik legnagyobb ígéretének tartották. Az 1952-es felvételeket később Miles Davis Vol. 1 címmel, bővített formában adták ki. A lemezen az altszaxofonos Jackie McLean és a harsonás J.J. Johnson lendületesen, hangulatosan kapaszkodnak össze Davisszel, aki később önéletrajzában is kiemelte, hogy mennyire elégedett volt ezekkel a felvételekkel, bár nem egy állandó zenekarral vonult stúdióba. A MAO adaptációjában a fúvósszekciót Fekete-Kovács Kornél (trombita), Bacsó Kristóf (szaxofon) és Papp Mátyás (harsona) alkotják, míg a ritmusszekcióban a megszokott Cseke Gábor–Barcza Horváth József–Csízi László triót hallhatjuk. A koncert a Legendás Albumok sorozat Blue Note szériájának része. A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Az osztrák jazz új generációjának négy felettébb ígéretes alkotóját összehozó sweetlife kvartett számos hatást egyesít: a jazz stílusjegyeit dub effektekkel és elektronikával, a free jazz gyakorlatait komplex ritmikai szerkezetekkel kombinálja. Vezetőjük, a kortárs és kísérleti szcénában tevékenykedő Yvonne Moriel szaxofonos – aki a legfontosabb osztrák jazzelismerés, az Österreichisches Jazzpreis 2024-es kiadásának győztese volt Best Newcomer kategóriában – 2022-ben alapította az együttest azzal a céllal, hogy jellegzetes és modern hangzást alakítson ki. A jelek szerint jó úton járnak, hiszen az Austrian Music Export is felkarolta őket, hogy az idei évadban az ország új zenéjét képviseljék a világ színpadain.  

Az other:M:other hármasfogata – Arthur Fussy, Jul Dillier, és az Opusban már több ízben megfordult Judith Schwarz részvételével – arra törekszik, hogy ritmikus szimbiózist teremtsen a hangok között. Zenéjükben akusztikus és elektronikus hangzások simulnak egymásba, és erőteljes lüktetések hálózatát hozzák létre, amelyek éppen annyira inspirálódnak a kísérleti zenéből, mint a beatalapú klubzenéből. A trió szokatlan hangszer-összeállítással, kiterjesztett játéktechnikákkal és a szabad improvizáció megközelítésével felszerelkezve fedezi fel a zenei műfajok határait, és bármilyen alkalomhoz virtuózan igazítja zenei nyelvét, amelynek egyediségét leginkább a free jazz improvizáció és a klubzene közti hiányzó láncszemként lehetne megragadni.   

Verena Zeiner és Ziv Ravitz New York vibráló közegében kötött ismeretséget. 2021 óta játszanak együtt duóként, és ez idő alatt két albumot is kiadtak The Sweetness of Finitude (2022) és Radical Care (2025) címmel. Érzelemteli, magával ragadó dalaik hol törékeny gyengédséggel szólalnak meg, hol feszültséggel teli, drámai pillanatokig fokozódnak. Zeiner zongorajátéka az improvizált zenét a kamarazene és a jazz elemeivel vegyíti, míg Ravitz zeneszerzői munkája mellett a modern jazz egyik legkeresettebb dobosa, aki olyan pályatársaival működik együtt, mint Avishai Cohen, Petros Klampanis vagy Dominic Miller. A duó ezen az estén nemcsak a két albumról adja elő kedvenc számait, hanem újonnan komponált dalokat is bemutat, amelyek az akusztikus hangszerek lehetőségeit elektronikával emelik új szintre.   

„Talán egyik zeneszerző sem volt akkora hatással a mai jazzre, mint Bartók. Műveinek döbbenetes ereje, dinamikája szinte elsöpri a hallgatót, zenéje csupa izgalom, misztikum, határtalan mélység és tisztaság. Azzal a céllal készítettük ezt az anyagot, hogy feldolgozásaink által azokkal is megszerettessük Bartók zenéjét, akik eddig idegenkedtek tőle” – mondta el Sárik Péter az első Bartók által ihletett triólemezéről, amely 2018-ban jelent meg. A műsort az együttes azóta Finnországtól Kazahsztánon át Kínáig a világ 15 országában játszotta nagy sikerrel, 2023-ban pedig folytatással is jelentkeztek a X2 Bartók című lemez képében, amely további zongora- és kórusművek jazzes feldolgozásait tartalmazza.  

Szalóki Ági, Ávéd János és Tóth István együttműködését a tradíció tisztelete és a szabadság szeretete hatja át. Elhangzanak egyházi népénekek, adventi és karácsonyi dalok kortárs feldolgozásai, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Maurice Duruflé, XIII–XVIII. századi angliai, itáliai, magyarországi ismeretlen szerzők művei, és a dalokhoz szervesen kapcsolódó, ünnepre hangoló gondolatok, bibliai szövegrészletek, versek. A darabok kortárs megfogalmazásának sarokkövét Szalóki Ági több tradíciót is anyanyelvi szinten beszélő éneke adja. Tóth István és Ávéd János kollektív improvizációi a szebbnél szebb dallamokból kihajtva borulnak virágba és kerülnek a hagyomány korhű ábrázolásától elrugaszkodottabb, kortárs jazz-zenei kontextusba. Távolodás és visszatérés látszólag két ellentétes irányú folyamat, de a zenészlét szükségszerű alapélménye, úgy is mondhatjuk, hogy az út.

Dés László, Lukács Miklós, Fenyvesi Márton és Dés András nemzedékeken átívelő, szabad zenét játszó zenekara 2019 elején alakult meg. Elgondolásuk, hogy az amúgy is nagy zenei szabadságot feltételező jazz műfajának kereteit a végsőkig tágítsák. Kizárólag hangszeres tudásukra, a fülükre és érzékenységükre hagyatkozva, minden előzetes próba és egyeztetés nélkül játszanak, a teljes szabadság örömével. Ez nagy külső és belső összpontosítást igényel, hiszen a megszólaló zene a játék közben ölt testet. A témák, a szerkezet, a forma mind a pillanat szüleménye, ami óriási élmény úgy a muzsikusok, mint a közönség számára, mivel a létrejövő zene soha többé nem reprodukálható abban a formában. Ez a közös élmény olyan, mint egy nagy varázslat, a rögtönzés varázslata – négy kiváló muzsikus egymásra találása hangszereik közvetítésével, koncertről koncertre.  

Az Opusban hagyománnyá vált, hogy a Dresch Quartet zárja az évet, amely jelenlegi formájában hat éve működik. Alapítója – és egyben a magyar etnojazz műfajteremtő fúvós művésze –, Dresch Mihály az 1980-as évek óta a magyar zenei élet megkerülhetetlen alakjának számít. Tevékenységéért Kossuth-díjban is részesítették. Zenekara következetesen és magabiztosan járja sajátos útját, amelyet a magyar népzene és az afroamerikai jazz egyéni, a zenekarvezető és a mindenkori tagok által közösen kialakított ötvözete jelöl ki. Elkötelezettség a zenei koncepcióban, tisztelet és alázat a források iránt, kiemelkedő muzsikusok, új és örökzöldnek számító Dresch-szerzemények, sztenderdek Dresch-módra – mindezek együttese adja azt a zenei élményt, amit a kvartett koncertjeinek közönsége minden alkalommal az újszerűség érzésével gazdagodva tapasztalhat meg.  

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. A jamaikai születésű, de New Yorkban felnőtt zongorista, Wynton Kelly (1931-1971) Wes Montgomeryvel, majd a Miles Davis-kvintett tagjaként lett világhírű, eközben trióban is készített örökbecsű felvételeket. 1951-es, első saját felvételeit a lenyűgöző Oscar Pettiford bőgőssel és Lee Abrams dobossal készítette. Ezt a Blue Note New Faces, New Sounds címmel adta ki, később kapta a találóbb Piano Interpretations címet. A rhythm and blues iskola és olyan pompás technikájú előadók mint Teddy Wilson voltak Kellyre hatással: játéka derűs, fürge, tetszetős, sőt furfangos – talán mert ekkor még nem volt húsz éves sem. A bluesos számokban a harmonizálásban, a gyorsakban pedig a pergő futamokban remekel. A mindig pontosan és világosan artikuláló zongorista, Cseke Gábor és a ritmusszekció számára jutalomjáték ez az anyag.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...