Mester Dániel bejárta a világot, hogy rátaláljon saját zenei világára, amelyben egyaránt megférnek Anatólia dallamai, az indonéz skálák és képzeletbeli magyar népdalok. A fúvószenész klasszikus klarinétosként kezdte zenei pályafutását, majd a jazz-szaxofon következett, felsőfokú tanulmányait Amszterdamban, a Conservatorium van Amsterdamban végezte, melynek kapcsán nemcsak alkalma volt a világ számos pontjára (Dél-Korea, Indonézia, Törökország, Brazília, Marokkó) eljutni fellépő művészként, de lehetősége nyílt a nyugati zenei tradíciókon kívüli zenei örökségek megismerésére is. Foglalkozott film-zeneszerzéssel, jelenleg pedig a török klasszikus- és népzene tanulmányozása jelent újabb inspirációt számára, melynek hatása visszaköszön saját szerzeményeiben is. Régóta dédelgetett álma, egy saját trió megalapítása a vírushelyzet okozta lecsendesedéssel, vissza- és előretekintéssel valósult meg. A fiatal magyar jazz-generáció két tehetséges zenészét, Cseh Péter gitárost és Hidász Tamás dobost hívta társul ebbe a zenei kalandjátékba, ezen a koncerten pedig az ördöngösen virtuóz cimbalmos, Balogh Kálmán is csatlakozik hozzájuk. www.mesterdaniel.com

Daniel Erdmann legújabb zenekarának neve Németország és Franciaország párosára utal: időről időre válságba kerülő kapcsolati dinamikájukat akár Európa hajtóművének is nevezhetnénk. A terápiát magára vállaló Erdmann több mint 20 éve utazik a két ország között, és munkásságának középpontjában is német-francia együttműködések állnak, így jól ismeri a hasonlóságokat, különbségeket és a lehetséges félreértéseket is. A szextettben a jóleső biztonságról két régi zenésztársa gondoskodik: egyikük Théo Ceccaldi, a Velvet Revolution tagja, a másik pedig Vincent Courtois, akivel számtalan különféle projektben dolgoznak másfél évtizede, például a Robin Finckerrel alakított trióban – mindkét zenekar megfordult már az Opusban, és több lemezük jelent meg a BMC Records gondozásában. Új tettestársként tűnik fel Hélène Duret, aki FUR triójával nemrég adta ki második albumát a BMC Recordsnál, míg a ritmusszekciót Eva Klesse és Robert Lucaciu, a német jazzszcéna két összeszokott szereplője alkotja. Ennek a német-francia párterápiának a titka tehát az az öröm, amit a két ország legnagyszerűbb zenészei a közös játék során megosztanak egymással és a közönséggel. A koncert előtti napokban debütáló albumukat is rögzítik, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.

A zenekarvezető Pataj György 1997-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Itthoni és külföldi tehetségkutató versenyeken elért előkelő helyezéseit követően az elmúlt másfél évtized során olyan neves hazai muzsikusokkal játszott, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, vagy a Cotton Club Singers. Saját zenekarát 2009-ben alapította meg, amely néhány tagváltást követően a budapesti jazzszíntér négy kiváló muzsikusával állandósult. A formáció a 60-as, 70-es évek hard-bop irányzatát képviseli: hangzásuk hűen tükrözi a műfaj kiemelkedő egyéniségei (Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Lee Morgan, Benny Golson, Cannonball Adderley) által vezetett együttesek világát.

Aki elmerül a brit zongorista-zeneszerző, Julie Sassoon világában, egy szempillantás alatt egy kaland kellős közepén találja magát: hangzásai épp annyira lehetnek líraiak és gyengédek, mint amennyire absztraktak és élesek. Zenéjét váratlan fordulatok sora teszi titokzatossá és kiszámíthatatlanná, mégis mindvégig befogadható marad. Aligha véletlen, hogy kvartettjének legújabb, Voyages című albumát a Német Lemezkritikusok Díjára jelölték, a Guardian pedig a hónap albumának választotta. A manchesteri születésű, 2009 óta Berlinben élő Sassoon zenei gondolkodásmódja merőben távol áll a konvencióktól: képzelete nemcsak kvartettjében, hanem a Lothar Ohlmeier szaxofonossal közös Inside Colours Duóban, a Willi Kellers dobossal alkotott duójában és más együttesekben is folyton új utakat, új kifejezési formákat keres.  

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Az újabb magyar zenetörténetben sokszor felbukkant a Távol-Kelet mitikus varázsa, és a balkáni vagy kis-ázsiai hatások, ezek adják a tematikus kapcsolatot az orientális zenei összeállításhoz. Egy ilyen műsorban kihagyhatatlan darab a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél Yamas and Nyamas című szvitje, erről ezúttal a Tapas című tétel hangzik el, amely valójában egy indiai ragán alapul. De Bartók is gyűjtött népzenét Kis-Ázsiában, márpedig a MAO az utóbbi években módszeresen adaptálta saját hangzásához Bartók műveit is, például a 15 magyar parasztdalt. A MAO házi szerzőinek egyes kompozícióiban balkáni, indiai és arab zenei hatások is felbukkannak.

Az Ötödik Évszak zenekar újszerű világához a dalszövegekben rejlő versek éppúgy hozzájárulnak, mint a magyar és a francia nyelven való megszólalás, a nem közismert népzenei értékekben való megmerítkezés, a népzenei kultúra kreatív felfogása, valamint a kamarazenélés öröme. Zenéjük játékosan ötvözi a városi környezetet és a hagyomány tiszteletét, és széles érzelmi skálán mozog: lendületes, virtuóz, melankolikus és életigenlő hangulat váltakozik szerzeményeikben. Számaik magját a kárpát-medencei népzene adja, amely az improvizatív műfajok világa felé terebélyesedik ki. Az olykor vendégzenészekkel kiegészülő Ötödik Évszak a hagyományos népzenét az európai kultúra hagyatékának tekinti, amelyben az alkotás mint szellemi örökség egyúttal egy közösség korlenyomata is. A 2018-ban alakult zenekart nagy szakmai siker övezi: 2020-ban a Womex Regionális Showcase színpadán képviselték Magyarországot, 2021-ben Fonogram-díjban részesült első, Ne rejtsd el című lemezük, valamint ugyanebben az évben a Fonó Budai Zeneház nekik ítélte az év felfedezettjének díját. Az Ötödik Évszak tagjai a magyar zenei élet jeles képviselői, akik számos produkcióban tettek már tanúbizonyságot a zene szeretetéről (Buda Folk Band, Lajkó Félix, Dresch Vonós Quartett, Magyar Állami Népi Együttes, Ifjú Szívek String Quartett vagy Ephemere).   

A Think Big négy tagjának példátlan együttműködését leginkább egy libertárius kiáltványhoz lehetne hasonlítani, amelynek szövegét a bőszült kísérletezés eleven terepén, itt és most írják. A kvartett alapját két francia zenész, Thibault Cellier (nagybőgő) és Raphaël Quenehen (szaxofon) húsz évre visszanyúló zenei ismeretsége adja a „Les Vibrants Défricheurs” művészkollektíva, majd a Jazz Migration 2013-as díjazottja, a Papanosh zenekar keretein belül. Hozzájuk csatlakozott két amerikai zenész: a chicagói színtér hiperaktív dobos-zeneszerzője, Mike Reed, és az ízig-vérig látnoki multiinstrumentalista, Ben LaMar Gay, akinek zavarbaejtően gazdag zenei univerzumába két és fél évvel ezelőtt saját együttesének koncertjén pillanthattunk be az Opusban. Az együttes a koncert napjaiban új albumot rögzít, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.

A zseniális és sokoldalú Roy Hargrove 30 éve trombitálta össze ezt a szaxofonos parádét, amely szinte túlcsordul 73 perc fölötti időtartamával. Hargrove (1969-2018) csodákat teremtett: kvintett lemezein kívül big band-et alapított, széles kapukat nyitott a hip-hop és az R&B felé. Itt a nagyratörő fiatal oroszlánok egyikeként újabb példáját adja annak, ahogy generációját a jazztörténeti hagyományban pozícionálja, miközben boldogan kiélvezi a zenei találkozások minden percét. A Cyrus Chestnut–Rodney Whitaker–Gregory Hutchinson ritmusszekció Ron Blake, Branford Marsalis és Joshua Redman harmincas éveikben járó szaxofonosokat, illetve a nagy öregeket: Johnny Griffint, Joe Hendersont és Stanley Turrentine-t látja vendégül. Hargrove zenekarvezetőként, komponistaként, szólistaként és vendéglátóként is csillog, mosolyogva nyitva ajtót a szaxofonos sztárok felvonulásának. Bacsó Kristóf, Ávéd János, Dennert Árpád és Cserta Balázs, tehát a MAO majdnem teljes szaxofonszólama felváltva interpretálja a nagy elődök zenéjét, míg a trombitaszólamot Fekete-Kovács Kornél játssza.

A Vasakon olyan hangzásvilágot képvisel, ami egészen meglepő, főleg, ha a tagok zenei múltjára tekintünk. Németh Imre (aka Virgács) még az Ugar Records (Yonderboi, DJ Palotai, Miraq i Miro) holdudvarába tartozott a 2000-es évek elején, bejárta velük Európát, azóta pedig számos Rutkai Bori-lemezt gondozott producerként és hangmérnökként. Halmos András a Jüben, a Tariqában, a Mabon Dawud Republicban, Gadó Gábor zenekaraiban és számtalan egyéb formációban gyúrta erősre improvizációs készségeit, emellett elmélyült az afrobeat és gnawa hagyományokban. Ketten együtt olyan zenei atmoszférát teremtenek, amely tisztán improvizatív jellege ellenére sem tűnik kísérleti zenének. A duó neve az elektronikus eszközökre, a vasakra utal, amelyeken játszanak. Február 7-én megjelenő első lemezük szabad improvizációkat tartalmaz olyan vendégzenészek közreműködésével, mint Дeva, Zahár Fanni, Molnár Bencze (jazzbois), Varga Dániel (New Fossils, Mordai) és Győrfi Dóra gamelán énekes. Ezúttal – és egyben első alkalommal – az indiai és az elektronikus zene, valamint a szabad improvizáció kapcsolódási pontjait keresik. Raboczki Balázs amellett, hogy kiváló jazzszaxofonos, az utóbbi években elmélyült a bansuri, azaz az indiai bambuszfuvola és a hindusztáni klasszikus zene mélységeiben is. Virágh Balázs pedig a pakhawaj nevű ütőhangszer világszinten is jegyzett fiatal játékosa. Ezt a szintén ősi indiai hangszert leginkább a dhrupad stílusban használják, ez a legrégebbi – közel 3000 éves – zenei stílus, amiről feljegyzés létezik.    

A Baló Projekt azzal a céllal alakult meg 2015-ben, hogy egy-egy adott zenei anyagot több formációban is megszólaltasson, mindig egy kicsit eltérő módon; az égisze alá tartozó további zenekarok közül a W69 a rock erejére, a Muflon4 pedig az elektronikus hangzás lehetőségeinek kiaknázására összpontosít. A tagok zenei eszközeiket a kifejezni kívánt gondolatvilághoz igazodva választják meg, merítve a jazz, a rock, a népzene és a kortárs zene elemeiből egyaránt. Legfőbb törekvésük, hogy képesek legyenek annyira elmélyedni önmagukban, hogy kreatív energiáik szabadon felszínre kerüljenek, és a szakmai tudásukkal egyesülve olyan erővé váljanak, amely a közönséget eltölti és magával ragadja – most speciális felállásban, Dés László, Pozsár Máté és Dés András vendégszereplésével is ezt tűzik ki célul.

A montreux-i versenygyőztes, Máté Péter-díjas Szőke Nikoletta az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett nagy sikerrel lépett fel New Yorkban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrand-nal, Bobby McFerrinnel, Kurt Ellinggel és Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbi album producere a Grammy-díjas Helik Hadar volt. Szőke Nikoletta énekesi pályája kezdete óta a könnyen befogadható vokális jazz elkötelezett képviselője; 2006-ban első országos turnéjával egyik legnagyobb példaképe, Ella Fitzgerald előtt tisztelgett. Ezen a koncerten az Ella által híressé tett standardek, a legikonikusabb dalai hangzanak el, a jazz aranykorára jellemző hangszerelésekkel. A koncert fényét az ország legkiválóbb zenészeiből összeállt zenekar emeli.  

Gyémánt Bálint triója különleges színfolt nem csak a hazai, de a nemzetközi jazz palettáján is. A zenekarvezető gitáros két briliáns művésszel közösen teremt egyedi atmoszférát, miközben unikális utazásra invitálja hallgatóit. Hazánk talán legambiciózusabb power triójának alig egy éve, a németországi Jazzhaus Records gondozásában jelent meg a Vortex of Silence című nagylemeze. Az új albumot számos külföldi koncert és Európa legnagyobb jazz showcase fesztiválja, a jazzahead! után Budapesten, a Müpában mutatták be teltház előtt. Tavaszi kiemelt koncertjüknek az Opus Jazz Club ad otthont, ahol a zene nyelvén mesélik el új történeteiket.  

Hogyan ünnepelhetné a legméltóbb módon egy zenész a születésnapját? Egy fergeteges örömzenéléssel. Pontosan erre készül Tóth István, ezúttal basszusgitárral a kézben, együtt egy egész big bandnyi zenészbarátjával és meglepetés vendégekkel, akikkel külön erre az alkalomra alakítottak formációt és tervezték meg a műsort. Az ünnepelt kedvenc dalait ő maga és Papp Mátyás hangszerelte meg nagyzenekarra. A program a '70-es évek meghatározó jazzfunk együttesei előtt hajt fejet: főként Weather Report- és Headhunters-számokat hallhatunk majd, de Tóth István és társai megidézik Jaco Pastorius The Birthday Concert című lemezének zenei világát is.

A Callisto jazzrajongókat és zenei kalandorokat egyaránt elvarázsoló zenéjében az újítás és a hagyomány randevújának merész hangzásvilág ad keretet. Peter Van Huffel szaxofonos ezúttal egy basszushangszer nélküli kvartettet álmodott meg; a modern jazzről alkotott elképzelésüket első albumuk, a Meandering Demons (Clean Feed Records) mutatja be. Ennek gerincét a zenekarvezető kompozíciói adják, amelyek kifinomult szövetében az improvizáció spontaneitása sem sikkad el. Néhány dal nagyszabású és szvitszerű, mások lassanként, árnyalatgazdag harmóniai fordulatok lépcsőin át épülnek fel. A négy zenész hangszere teljes hangterjedelmének kihasználásával teremt már-már nagyzenekari hatást, amelyre finoman illeszkedő elektronikus effektek teszik fel a koronát.   

Az Electric Bebop Band Budapest 2023 elején jött létre, Cseh Péter ötlete nyomán. Nyilvánvaló és nem titkolt a kapcsolódás Paul Motian hasonló nevű zenekarával, amely a legendás jazzdobos vezetésével az előző millennium utolsó évtizedében egyfajta zenei kikeltetőként működött – olyan nevek fordultak meg itt fiatalon, mint Kurt Rosenwinkel, Ben Monder vagy Joshua Redman. A különleges felállású, több generáció képviselőit összeeresztő zenekar hat tagja számára a szabadság keresése és megélése a legfontosabb közös nevező. A repertoárt a bebop korszak kiemelkedő alakjainak – például Monk, Parker vagy Bud Powell – mára klasszikussá vált darabjai alkotják, amelyek lehetőséget adnak zenészek újabb és újabb generációinak arra, hogy újraértelmezzék őket, és magukat ezeken keresztül fejezhessék ki. 

Elliot Galvin zongoristát aligha kell bemutatni a jazzrajongóknak: régóta a brit jazz úttörői között tartják számon, akinek négy szólóalbuma is a Downbeat és a Jazzwise éves albumlistájának élén végzett, és a Dinosaur zenekar mellett olyanokkal dolgozott együtt, mint Shabaka Hutchings, Norma Winstone vagy Mark Lockheart. Turnéjának apropóját ezúttal az adja, hogy 2025 februárjában jelenik meg új albuma, a neves brit zenészbarátok közreműködésével készült The Ruin (Gearbox Records), amelyre Galvin új kezdetként tekint. Ez a szabadon áramló zene az eddigi legszemélyesebb albuma, amelyet gyermekkori zongoráján komponált, és szülővárosának sivár, mégis gyönyörű tájai ihlették. A kígyózó zongora- és a tagolt szintetizátorszólamok illanó vokalizációk, megtévesztően groove-ba hajló ütőhangszerek és kifinomult, lélekteli fuvolaimprovizációk körül fonódnak és csapnak össze.

Dóczi Bence (imdb) és a DDT trió közös zenekarának művészi célja az, hogy a hip hop klasszikus elemeit és az improvizáció szabadságát ötvözve teremtsen egyedi hangzást, és kifejezésre juttassa a zene sokszínűségét és határtalan lehetőségeit. A hangszeres virtuozitás mellett – amely a technikailag magas szintű játékot garantálja – fontos szerepet kap az elektronikus effektek és a hangfelvételek használata is, amely új dimenziót kölcsönöz a zenei anyagnak. Egyes dalokban pszichedelikus hatások szólalnak meg, amelyek utazásra ragadják magukkal a hallgatót, más darabokban inkább a groove-ok érvényesülnek, ami a lendületről kezeskedik. Az improvizáció pedig lehetővé teszi, hogy a négy fiatal muzsikus kiélvezze a pillanat hozta inspirációkat, és megossza őket a hallgatókkal. Első lemezük nemrég jelent meg a Blunt Shelter Records gondozásában, most pedig Horváth Áron cimbalmossal emelik még magasabb szintre kémiájukat.  

Jasna Jovićević úttörő Quinary együttese a kamarajazz fogalmát értelmezi újra: a klasszikus vonósnégyes dinamikus energiáit ötvözi a fafúvósok, az ének és az ütőhangszerek simulékony sokoldalúságával, ami a hagyományos műfajokon túllépő hangzásvilágot hoz létre. A Quinary zenéje egyfajta konceptuális programzene, amelynek célja, hogy feltárja a frekvenciák, az érzékelés és a jóllét közti finom kapcsolatokat: a náda jóga elemeit ötvözi a modern jazz esztétikájával, hogy olyan kompozíciók szülessenek, amelyek rezgései az elmére és a testre egyaránt hatnak. A zenekarvezető kompozíciói hagyják érvényesülni a tagok saját stílusát, erősségeit és improvizációs készségét, így szervesen alakuló közös alkotófolyamatuk még inkább kifejezésre juttathatja az egység és az empátia iránti elköteleződésüket.     

A Szabó Dániel Quintet tagjai hazánkban és nemzetközi vizeken egyaránt aktív, élvonalbeli zenészek. A formáció többnyire a zenekarvezető Szabó saját kompozícióit adja elő: progresszív, de a közönség számára is elérhető, stimuláló zenét. A tagok közötti intenzív és örömteli interakció, komplex ritmusvilág, burjánzó dallamok és modern harmóniák jellemzik a repertoárt. A zenekar amerikai változatának (Daniel Szabo Quintet) legújabb albuma Intersections címmel jelent meg, amelyről ezen a koncerten is el fognak hangozni favoritok, számos új kompozíció mellett.  Szabó itthon és az Egyesült Államokban egyaránt aktív, rendszeresen dolgozott olyan zenészekkel, mint Peter Erskine, Chris Potter vagy Joe LaBarbera, de az amerikai, fiatalabb generáció élvonalbeli tagjaival is. Legutóbbi albuma, a Visionary a nagy presztízsű amerikai JAZZIZ magazin egyik listavezetője lett, Brad Mehldau es Esperanza Spaulding társaságában. Chick Corea menedzsmentje Szabót kérte fel a Corea által a Müpa számára dedikált, Bartók inspirálta Jazz Piano Concerto zárótételének előadására, John Patitucci és Dave Weckl társaságában, 2022 tavaszán. Egykori mentorával, a Grammy-díjas Danilo Perezzel kétzongorás koncertet adott 2023 decemberében.   

Gáspár Károly zongorista a hazai jazzélet egyik meghatározó személyisége. Eddig öt nagy sikerű lemeze jelent meg: triójával rögzítette a The Outsider, a Salvation, a Philosophy és legutóbb a Tribute to Giants elnevezésű albumot, szólóban pedig Centuries Suite címmel adott ki önálló lemezt. Ezek anyagát túlnyomórészt Gáspár saját szerzeményei alkotják, de jazzsztenderdek is szerepelnek a számok között. Márciusi koncertjük repertoárját a jazz közismert örökzöldjeiből állították össze, amelyeket a kiváló és egyedi stílusú szaxofonossal, Uher-Győrfi Bálinttal kiegészülve adnak elő.  

A 2005-ben alakult Kada ad Libitum experimentális zenei projekt számok helyett többnyire tágan értelmezhető struktúrákat, szabályrendszereket alkalmaz, és ezek lehetőségeiből kiindulva minden egyes koncerten és felvételszituációban új tartalmakat hoz létre. Tagjai különféle zenekultúrákból jöttek, magának az állandó mozgásban lévő együttesnek ezért nem lehetnek igazán műfajai, se tipikus stílusa – ehelyett minden tag úgy játszik, ahogy őbelőle autentikusan adódik, és ahogy az éppen létrehozott zenei történés hat rá. 2025 januárjában jelenik meg a zenekar második albuma, amely egy 3 koncertből és 2 stúdió sessionből álló projekt hangzó lenyomata. Az egyik koncert éppen az Opusban zajlott, 2024 májusában. Az este folyamán azonban olyan formációkban hallhatjuk a hat zenészt, ahogyan a lemezen sem szerepelnek. A vinyl album egyik oldalán Pozsár Máté, míg a másikon Bartók György játszik billentyűs hangszereken, most pedig mindketten színpadra lépnek a közös élő produkcióban, amely a progresszív kortárs jazz és az experimentális zene rajongóit bizonyosan lenyűgözi majd.  

Anke Lucks, Almut Schlichting és Christian Marien triója egy miniatűr fúvósegyüttes, amely zsonglőrködve cserélgeti a zenekari szerepeket, és hol a ritmusra, hol a dallamra fókuszál, miközben bejárja a free jazz, a funk, a punk rock és a New Orleans-i fúvószenekari hagyományok hangzó tájait. Az Insomnia alapításától kezdve egyre több és több időt szentelnek hármasban annak, hogy eredeti dalaik határait tüzes improvizációkkal és táncra hívó funkkal tágítsák. 2017 óta számos koncertet adtak jazzklubokban és fesztiválokon, nemrég pedig harmadik lemezüket is kiadták a Tiger Moon Records gondozásában. Az Insomnia Brass Band 2023-ban az év zenekara kategóriában elnyerte a rangos Deutscher Jazzpreis elismerést.  

A francia származású szaxofonos-klarinétos, Robin Fincker és a brit zongorista, Kit Downes ismeretsége évtizedekre nyúlik vissza. Útjaik Londonból Európa két különböző országába vezették őket, újabb nagy találkozásukra pedig három éve került sor, amikor Lauren Kinsella ír énekesnővel tradicionális dalok és kortárs versek megzenésítésére vállalkoztak. Első lemezük, a BMC Records kiadásában megjelent Ombres az európai jazz égisze alatt egyesíti a folkot és a kortárs zenét, amiből néhol varázslatosan gyönyörű, néhol meghökkentően karcos zenei világ született. Legújabb, Many Moons című programjában a Shadowlands trió folytatja a kalandozást régi és új zenék között, hogy rávilágítson a múlt dalainak eddig homályban maradt zugaira, és megalkossa a kortárs folk saját verzióját. A zenei teret hagyományos Sean Nós dalok, Emily Dickinson és Yeats versei, és Maurice Ravel darabjai osztják meg eredeti kompozíciókkal. Az anyagból ezúttal is lemez készül, amely a BMC Records kiadásában jelenik majd meg.  

Nemcsak a kvartett tagjai, ez az album maga is legenda. Úgy tartják, hogy két szám is innen került be a jazz nagy daloskönyvébe. Az autodidakta Montgomeryt 1965-ben már mindenhová hívták, például a New York-i Half-Note-ba a szokásos kvartettjével. A ritmusszekció, Wynton Kelly, Paul Chambers és Jimmy Cobb történetesen négy évig kísérte Miles Davist korábban. Valamiért a koncertfelvételről csak a No Blues és az If I Could See Me Now került az első kiadásra, a többi három hónappal későbbi stúdiófelvétel. Két „számos” szám, a Unit 7 és a Four on Six erről az albumról lett standard, de a What’s New bluesos, rejtett feszültsége is csupa izgalom. Tananyag ma már a szinte levegővétel nélkül végig sodró lendület, olyan, mint egy sistergő gőzmozdony teljes sebességgel, és nem csak a gitár kelti ezt az érzést, a zongora is és a kíséret is végig, ahogy az egész kvartett elénk tárja a fütyülhető, mégis árnyalt melódiákat végtelenségig pontos összjátékával. Az első LP kiadást számos analóg és digitális lemez követte 1965 óta, mert ez az anyag nem öregszik. A zenekar gitárosa, a jazz minden árnyalatában színhű hangképet adó Komjáti Áron itt szólistaként interpretálja a klasszikus számokat.

Részletek hamarosan...

Jim Black dobos új zenei kihívásokat keresve gyűjtötte maga köré a berlini jazzszíntér három fiatal csillagát. Így született a Jim & The Schrimps kvartett, amely robbanékony improvizációkkal és a zenei játék féktelen örömével ragadja el a közönséget. Közös munkájukat olyan példaképek inspirálják, mint Elliot Smith, Stina Nordenstam vagy Ornette Coleman, repertoárjukat pedig Jim Black szerzeményei alkotják. Világukat érezhetően formálják a New York-i dobos sokszínű tapasztalatai, de együttműködésüket mindenekfelett a tagok egyénisége élteti. Energiáik már-már duhaj hangzásban öltenek testet, amely kihívások elé állítja a zenekart és a hallgatókat egyaránt.    

A fiatal amerikai zeneszerző, szaxofonos és fuvolista, Zoh Amba avantgárd impulzusokból, zajzenéből és vallásos himnuszokból gyúrja össze sajátos világát, amelynek spirituális töltetét népi dallamok, delejes refrének és ismétlődő zenei varázsigék erősítik. Mielőtt hivatalos zenei tanulmányait megkezdte volna, Amba az otthonához közeli erdőben töltötte szabadidejét, ahol szaxofonon gyakorolt és zenét írt. Debütáló albumát O, Sun címmel a Tzadik adta ki, producere pedig John Zorn volt. Amba olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a legendás William Parker, Brian Chase, Frank Rosaly vagy Thomas Morgan. A Bhakti folytonosan változó tagságú, élőben és lemezfelvételeken egyaránt aktív együttesének fedőneve.  

Részletek hamarosan...

A Koncz Kriszta Group első szerzői nagylemeze, a Travel in Time számos különféle témát dolgoz fel, mégis tisztán kivehető arcéllel bír: gyermekkorról éppúgy mesél, mint a szülő-gyermek kapcsolatról, a változás természetéről, az alkotás pillanatairól, elengedésről, a szerelem különböző formáiról és a munkálkodó időről. Az énekesnő saját, angol nyelven írott dalszövegei – csakúgy, mint maguk a dalok – a szerző személyes élményeire, vízióira reflektálnak. Az együttes tagjai többségében hivatásos jazz-zenészek, ám mindannyian eltérő zenei múlttal, háttérrel rendelkeznek: tanulmányaik és inspirációik között feltűnik a klasszikus zene, a könnyűzene, a népzene és a színházi zene is – ebben a színpompás együttállásban szólalnak meg a Group dalai. A jazzben gyökerező, néhol a pop, néhol a hatvanas és hetvenes évek amerikai folkjának hangzását idéző repertoár Tompa Ábel hangszerelői munkáját is dicséri. Koncz Kriszta 2023-ban alakította meg az együttest, első bemutatkozásukra a 2024-es Müpa Jazz Showcase keretén belül került sor, ahol közönségdíjban és Harcsa Veronika különdíjában részesültek. Első szerzői lemezük idén februárban debütál Travel in Time címmel. Az album teljes zenei anyaga élőben ezen a koncerten hallható először.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A big bandek legnagyobb népszerűségüket a swingkorszakban érték el, és a jazztörténeti hagyományt magáénak valló Modern Art Orchestra szívesen tér vissza a gyökerekhez. Legutóbb Korb Attila harsonás Swinging on the Danube című szvitje teljes egészében ennek a stílusnak a jegyében született, ráadásul a szerző több hangszeren is játszik benne, emlékezetes például basszus-szaxofon szólója. Ám nem csak Korb, aki tradicionális zenekarokban is sokszor szerepel, hanem a többi zeneszerző tag is épít a hagyományra és a swingre, akár ritmikában, harmóniában, akár a lüktetésben, amelyről Ellingtonék száma azt tanítja: nélküle nem ér semmit az egész.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt.  Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra. 

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A Nemzetközi Jazznapon, amely Herbie Hancock, a jazz-rock egyik elindítója nevéhez köthető kezdeményezés, szinte magától értetődő, hogy a MAO is a jazz-rock műfajban született, ugyancsak terjedelmes repertoárjából szemezget. A sokoldalú trombitás-szerző Subicz Gábor, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos szólam vezetője, Bacsó Kristóf és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél darabjai adják a műsor gerincét. A dobokon játszó vendégszólista személye meglepetés.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.