Az Oláh Kálmán Septet az 1995-ben alakult Sextet (Oláh Kálmán, Bacsó Kristóf, Borbély Mihály, Schreck Ferenc, Barcza Horváth József, Balázs Elemér) Oláh Kálmán Juniorral kibővült változata. Több nagysikerű koncertet adtak már ezzel az új formációval, legutóbb Oláh Kálmán szerzői estjén a Müpában, ahol az együttes sztárvendége a nagybőgős John Patitucci volt. Ezúttal Gábor S. Pál közismert szerzeményeinek (Találkozás egy régi szerelemmel, Kicsi gyere velem rózsát szedni, Úgy szeretném meghálálni, stb.) szeptettre átdolgozott verzióit hallhatjuk The Gabor S. Pal Songbook címmel. A zenei anyag előzménye a Trio Midnight 2016-ban megjelent, To Meet Again című, Fonogram-díjas duplaalbuma, melyen Gábor S. Pál legismertebb szerzeményeit dolgozta fel Szakcsi Lakatos Béla valamint Oláh Kálmán. Az Oláh Kálmán Septet stílusára leginkább a contemporary jazz megnevezés illik, amennyiben nagymértékben dominál benne a 20. századi kompozíciós zene, elsősorban a Bartóki hangzásvilág. Az együttes repertoárját – ellentétben a Trio Midnight szabad, spontán stílusával – a jól megformált, több részből álló, helyenként klasszikus zenei formákra épülő kompozíciók alkotják, amelyekben az igazi jazz lüktetés és az improvizáció sem szorul háttérbe. A zenekar kiváló szólistáinak, valamint a rendkívül kreatív ritmusszekciónak kollektív improvizációi és a különleges, modern kompozíciók együttesen egy újszerű, igazi XXI. századi kamarazenét eredményeznek.

Kedves Vendégeink!Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a koncert a zenekar döntése alapján elmarad. Az online megvásárolt belépőjegyek árát az InterTicket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen vásárolt jegyeket a BMC jegypénztárában válthatják vissza. Kérjük, kövessék figyelemmel weboldalunkat a további programokkal kapcsolatban.Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center A fiatal francia jazzgeneráció kiemelkedő hegedűse, Clément Janinet – aki két másik formációjával, az O.U.R.S. és a La Litanie des Cimes zenekarokkal a közeljövőben a BMC Recordsnál jelentet meg lemezt – ezúttal erősen világzenei beállítottságú együttesével, a Space Galvachers trióval hív táncba. A trió mindhárom tagja aktív kapcsolatot ápol mali zenészekkel, griot énekmondókkal, ide vezethető vissza zenéjük afrikai, ritmikus karaktere. Ehhez az önmagában is hatalmas energiával bíró, modern világzenei, world-jazz trióhoz csatlakozik a Réunion-szigetek énekes-ütőhangszeres sztárja, Olivier Araste, hogy közösen egy farsangi hangulatot megelőlegző koncertet, jazz-bacchanáliát rendezzenek az Opus Jazz Clubban. Lo Swar címet viselő, közös programjuk két galaxis fúziója, olyanoké, amelyeknek pályája egyébként talán soha nem keresztezné egymást. A Space Galvachers tagjai a jazz és az improvizált zene gyermekei, akik olyan zenészek mellett edződtek bele az afrikai és arab zenei kultúrákba, mint a kameruni Blick Bassy, ​​a mali Ballaké Sissoko, az arab származású Naïssam Jalal vagy akár a Grammy-díjas mali zenész, Oumou Sangaré, míg Olivier Araste a modern réunioni zene képviselője, a tradicionális maloya zene megújítója. Az ekképpen kvartetté bővült formáció olyan "alkonyati dalokkal" érkezik az Opus Jazz Clubba, amelyeket a réunioni szóbeli költészet, a fonnkér tradíció, misztérium és a blues táplál. A Space Galvachers és Olivier Araste célja egy képzeletbeli, modern folklór létrehozása a kreol kultúra jegyében. Közös koncertjükön az álomvilág transzába kerülhetünk, oda, ahol a nappal és az éjszaka közötti, keskeny szakadékban bármi megtörténhet.

„A küntett szó a kündü és a quartett szavak együttállásából fakadt. A szabad improvizálás és a népzene szeretete mozgatja ezeket a kreatív zenészeket. Gyógyító zenéjük olyan vidám, mint a menüben az ü betű” – jellemezte négy tagú formációját Ágoston Béla szaxofonos, „zeneközelítő”. A Küntett 2017-ben állt össze ama nagyszabású, Jazzyear címet viselő vállalkozás részeként, melyben Ágoston Béla a tizenkét naptári hónap során tizenkét online lemezt jelentetett meg a jazzhez fűződő viszonyának reprezentálására. A Küntettel a Folking című lemezen a jazz és a népzene kapcsolatát helyezte középpontba zenésztársaival, a népzenei idézeteket szabadon kezelve, olykor free jazz, máskor swing zenei közegbe ágyazva, a rá jellemző, féktelen játékkedvvel. „Rendkívül izgalmas és lendületes anyag, áramlik belőle az energia, és a parasztzenére jellemző faragatlan erő. Egyedi világ a tágas folk-jazz univerzumában, ami ugyanúgy vár a népzene-hallgató felfedezésére, mint a jazzrajongóéra” – írta  a lemezről Bereczki Bálint a jazzma.hu oldalon.

Kedves Vendégeink! Technikai okok miatt a Mario Bakuna Band koncertje 2022.01.21. helyett 2022.04.09-én kerül megrendezésre az Opus Jazz Clubban. A már megváltott jegyekkel kapcsolatban minden jegyvásárlónkat emailben keressük meg a becserélés vagy visszaváltás lehetőségével. Amennyiben korábban vásárolt jegyet a koncertre, de nem kapott emailt, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot az info@bmc.hu címen, vagy a +36 1 216 7894 telefonszámon.Megértésüket köszönjük! BMC – Opus Jazz Club Egy nagyon sikeres turnészezon után, melynek során Mario Bakuna Európa, Afrika nemzetközi fesztiváljain és rangos színpadain mutatta be előző, Where Rio de Janeiro Meets Bahia című albumát, ezúttal Brazilian Landscapes című új lemezanyagával indul útnak. A Brazilian Landscapes olyan nagyszerű zeneszerzők műveinek feldolgozásait foglalja magában, mint Emilio Santiago, Marcos Valle, Claudio Bertrami, Rique Pantoja, Gilberto Gil, Djavan, João Bosco, Arismar do Espirito Santo, Dominguinhos vagy Luiz Gonzaga. Mindez tisztelgés a brazil kultúra és emberek előtt, Mario Bakuna évekig tartó utazásainak eredménye, melyek során Brazíliát széltében-hosszában bejárta annak ritmikai és harmonikus gazdagságát kutatva. Az északkeleti tájaktól, ahonnan Forró, Baião és Xaxado dalait hozta magával, a népszerű szambákon és kifinomult bossa nova dallamokon át az Ijexában fellelhető afrikai hatásokig Mario és zenészei mindent felvonultatnak, hogy az általuk zeneileg leggazdagabbnak vélt területet, Brazíliát ünnepeljék. Brazilian Landscapes by Mario Bakuna Band

Nagyszabású kompozíciók, ropogós tempók, improvizációk, lírai képek és némi kaján vadság - Bujdosó János 2011-ben alakított triójával az underground jazz és a világzene vidékén bolyong, ám muzsikája semmihez sem hasonlítható, a maga útját járja kitartóan. A trió legutóbbi lemeze eklektikusabb, keményebb, sötétebb irányba mozdult el, ennek birtokában adnak koncertet az Opus Jazz Clubban. „Bizánci szörf dzsesszként” jellemzett zenéjük egyebek közt magyar, közel-keleti, latin elemeket ötvöz, melyeket gyakran repetitív zenei szerkezetekre építenek. Az együttes tagjai (Bujdosó János - gitár, Szerető Dániel - bőgő, Klausz Ádám – ütőhangszerek) olyan hazai zenekarokból verbuválódtak, mint az Európa Kiadó és a Specko Jedno; bemutatkozó lemezük 2013-ban jelent meg, Gold For Leslie címmel. A tavaly megjelent új anyag, a National Amnesia Institute körülbelül két éven keresztül érlelődött; kemény, progresszív album született, melyen a tört ütemes megborulásoktól a játékos-latinos, a Marc Ribot-féle Los Cubanos Postizos fúziós jazzéig terjedő skálán rengeteg stílusbeli válfajt jár be. 

A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét játszó Kéknyúl egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztivál-körforgásnak. Bár a csapat korábbi hangzása Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs védjegyének számító Hammond orgonája köré épült, a 2015 végén megjelent Crowded Universe című lemezük anyaga már új koncepcióra épült: nyolc egyenrangú muzsikus szőtt rajta izgalmas zeneszövetet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal, sok vokállal és Andy Hefler szenvedélyes, karakteres, óceánon túli énekével. A dalokban ezúttal egy lépéssel hátrébb vonuló Premecz Mátyás dalszerzőként és zenekarvezetőként is a legjobb hazai csapatok közé katapultálta szerelemgyerekként dédelgetett zenekarát.

A 2020-ban alakult zenekar tagjai a magyar és nemzetközi jazz- és könnyűzenei élet aktív muzsikusai, akik Budapesten találtak egymásra. A zenészek nevével az alternatív és indie zenei szcéna olyan meghatározó zenekaraiban is találkozhatunk, mint a Moped Loewen,a Mörk, a Mordái, a makrohang vagy a Deep Glaze, ezt a modern, mai világunkra reflektáló hangvételt és zenei megközelítésmódot pedig jelen formációba is magukkal hozzák. Zenéjük instrumentális jazz, mely letisztultabb, mégis dinamikus témáival magával ragadja az erőteljesebb műfajok kedvelőit is. Melankolikus hangvételű szerzeményeik ritmikailag rendkívül változatosak, melyekben a beat alapú zeneiség, illetve a jelenkor zenei impressziói is fellelhetőek.

A marokkói Said Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét bemutatta és szélesebb körben ismertté tette Magyarországon. A marokkói gnawa a rabszolgák és leszármazottaik kultúrájának a része, és szorosan kapcsolódik gyógyító szertartásaikhoz. Ezt az ősi, szakrális transzzenei formát nevezte William Burroughs „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’rolljának”. A Gnawa a fekete-afrikai és az arab kultúra keveredésének metszéspontján alakult ki, jellemzője a gyorsuló és fokozódó, erős érzelmi hatást kiváltó monoton, de mégis folyamatosan változó ritmika és a különleges basszus-lant, a guembri használata. Ennek az egyedülálló és gazdag ritmikának köszönhetően a gnawa több jelentős rock és jazz zenészre volt hatással világszerte (pl. a Rolling Stones, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Santana, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, vagy Archie Shepp). Said Tichiti, aki 20 éve van jelen a hazai világzenei életben, a jazz és a magyar népzene jól ismert és kiemelkedően kreatív zenészeivel dolgozik együtt, rendszeres fellépője world music fesztiváloknak világszerte. Az együttes ritmusszekciója a gnawa zene avatott tolmácsolója: míg Said Tichiti szülőföldjéről hozta magával e tudást, Halmos András Hamid Drake amerikai jazz dobos tanácsára és rendszeres útmutatása alapján tanulmányozta a műfajt éveken át. A zenekar – élve a zene szabadságával – saját módján formálja koncertről koncertre a zenei anyagot, és sikeresen teremti meg a hagyományosan gyógyító és ünnepi szertartásokon előadott gnawa zenére jellemző erős érzelmi hatást. Fotó: Bézsenyi Zsolt

Tabudöntögetés, női energiák, megalkuvást nem ismerő őszinteség, zenei fúziók és egy jó adag báj jellemzi a 2021-ben alakult Helka Bandát. A zenekar nagy részét erős lelki kötődés és szakmai múlt fűzi a népzenéhez, ez az autentikus zenei világ keveredik a jazzből, klasszikus zenéből hozott elemekkel, így alkotva egy egyedi hangzásvilágot. Népzenei feldolgozásaik az eklektika jegyében születtek: dalaikban megengedik maguknak azt az alkotói szabadságot, hogy helytől és időtől függetlenül válogassanak egymás mellé különböző archív zenei forrásokból származó anyagokat annak érdekében, hogy értékes szövegek, kevésbé ismert népdalok alkossák e zenei szövet magját. "Saját dalaink alappillére az önismereti utazás során megszerzett tudás önmagunkról. Dalszövegírás során fontosnak érezzük egyrészt azt, hogy az egyszerű, pucér igazságot közvetítsük az általunk fontosnak ítélt tabutémákban, társadalmi kérdésekben, másrészt pedig, hogy a közérthetőségen túl egy mélyebb síkot is tartalmazzanak a szövegek. Dalainkban így olyan témák kerülnek terítékre, mint az izzadás, testünk elfogadása vagy épp az, hogy hagyjon mindenki békén” – nyilatkozták. A zenekar egyik különlegessége a hangszerparkban rejlik. A citera országszerte elterjedt népi hangszer, mely társául fogadta a többek között Moldvában fennmaradt kobozt. Ehhez a népzenei hangszerpárhoz társult a látványra is izgalmas kialakítású elektromos bőgő.

Európa egyik kiemelt jelentőségű csellistája, Vincent Courtois tíz éve alapította meg a hasonlóan nagy kaliberű Daniel Erdmann és Robin Fincker szaxofonosokkal közös trióját azzal a céllal, hogy a három hangszer előtt új dimenziókat nyisson. Saját bevallása szerint ez a jazzben igencsak szokatlan felállás – amellett, hogy mindhárom hangszerre nagy felelősséget helyez – nem hogy leszűkítené a zenei lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: a trió mindhárom tagja számára teljessé válik az átjárhatóság a szólista – harmóniahangszer – ritmushangszer szerepek között. Az egyenrangú tagokból álló trió ekképpen megsokszorozva erejét képes úgy megszólalni, mint egy nagyzenekar. A formáció mindhárom tagja Franciaországban él és gazdagítja az ottani zenei kultúrát, ezen túl azonban hazájuk, Erdmann Németország, Fincker pedig Nagy-Britannia legelismertebb jazzmuzsikusai közé is tartoznak. Számos díj birtokosai, akik eddig öt közös repertoár, négy album és számos Európában és az Egyesült Államokban adott koncert során tökéletesítgették a trió hangzását. Mindhárman a BMC Records művészei, akik ezúttal hűségük jeleként egy merőben új élményben szeretnék részesíteni az Opus Jazz Club közönségét. A zenészek egy improvizált koncertet adnak, melynek során közös tapasztalataikra támaszkodva hoznak létre egy soha nem látott zenei építményt. 

Kedves Vendégeink!Sajnálattal értesítjük Önöket, hogy a koncert előre nem látható okok miatt elmarad. Az online megvásárolt belépőjegyek árát az InterTicket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen vásárolt jegyeket a BMC jegypénztárában válthatják vissza. Kérjük, kövessék figyelemmel weboldalunkat a programokkal kapcsolatban.Megértésüket és együttműködésüket köszönjük:Budapest Music Center Az énekvirtuóz Andreas Schaerer és parádés együttese, a Hildegard lernt fliegen mindig szívesen látott vendég az Opus Jazz Clubban megannyi emlékezetes koncertje után. A karizmatikus, svájci származású Andreas Schaerer korunk legizgalmasabb és legeredetibb jazzénekesei és zeneszerzői közé tartozik. A zenei élet világszerte fejet hajt kreativitása előtt, jóllehet, ő soha nem hívná magát hangakrobatának, ahogyan egyébként gyakran jellemzik őt kiemelkedő technikai kifinomultsága és intelligenciája okán. A Hildegard lernt fliegen utoljára hat éve jelentetett meg stúdióalbumot The Fundamental Rhythm of the Unppolished Brains címmel. A The Waves Are Rising, Dear! című, 2020-ban napvilágot látott albummal azonban – mely a nagy presztízsű ACT Music kiadó égisze alatt jelent meg – új vizekre evez. "Olyan időket élünk, ami bővelkedik a lehetőségekben, de nagy kérdésekkel és kihívásokkal is szembe kell néznünk. Mindezen külső tényezők összefonódása alakította azt, ahogy a zeneszerzésre, szöveges tartalomra és általánosságban véve a zenére ma tekintek" – mondta Andreas, aki az új albumon szereplő szerzemények szövegeit is jegyzi, egy kivételével, melyet a brit rapper és altszaxofonos Soweto Kinch írt. Andreas elárulta, a dalok saját élményeken alapszanak, azonban szándékosan olyan zenei dramaturgia mentén állították össze őket lemezzé, hogy a hallgató saját életeseményeit is felidézhesse általuk. A hatalmas energiával bíró, rendhagyó színpadi performaszairól híres sextet minden valószínűség szerint az Opusban ismét bebizonyítja, hogy a komolyság és a humor nem zárja ki egymást a zenében, éppen ellenkezőleg: egymást erősítik.

Gáspár Károly zongorista a hazai jazz szcéna meghatározó alakja, aki eddig már három sikeres trió lemezzel jelentkezett, és hamarosan megjelenik szóló zongora albuma is. Kompozíciói frissek és előremutatóak, melyek ugyanakkor tiszteletben tartják a jazz mainstream gyökereit is. 2017-ben megjelent, The Outsider című, Fonogram-díjra jelölt albuma után 2019-ben jelentkezett a szintén Fonogram-díjra jelölt, Salvation címet viselő koronggal, rajta saját kompozíciói mellett egy Horváth Jenő-szerzeménnyel, valamint Charlie Haden néhány szerzeményénenak átiratával. Harmadik triólemeze, a 2021-ben megjelent Philosophy – az előző két lemez vonulatát követve – romantikus és esztétizáló muzsikát tartalmaz a klasszikus zene hatásaival fűszerezve.  Ezúttal a Pege Aladár Jazz Nagybőgő Verseny győztesével, Jónás Gézával, és a jazz-dobolás kiemelkedő alakjával, a Magyar Jazz Szövetség elnökével, Bágyi Balázzsal lép színpadra, hogy jazz standard-ek interpretációja által mutassa meg a közönségnek zenei ars poetica-ját.

Lukács Miklós cimbalomművész kétségkívül a magyar és nemzetközi zenei élet egyik legkivételesebb alakja: klasszikus zenei képzettsége lehetőséget adott számára, hogy a jazzel és a kortárs zenével is elmélyülten foglalkozzon. Virtuóz játékmódja és folyamatos kísérletezése korábban ismeretlen hangzások felfedezését eredményezte hangszerén. Ennek legjobb példája a 2013-ban alapított triója, a Cimbiózis, mellyel kapcsolatban így fogalmazott: "Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljunk meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. Ezért is választottam a Cimbiózis nevet: a köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú". Társainak Orbán György bőgőst és Baló István dobost választotta ehhez a feladathoz. A trió negyedik lemeze a Zene az időtlen percek magányából címet viseli és 2020-ban jelent meg a BMC Records gondozásában. Fazekas Gergely a lemez hangzásáról többek között a következőket fogalmazta meg: "Az ember folyamatosan azt érzi, miközben hallgatja ezt a három káprázatos zenészt, hogy az emberi gondolkodás és érzelemvilág peremvidékén járnak: ott, ahová csak keveseknek adatik eljutni, s ahonnan nem vezet út tovább". A Magyar Örökség- és Prima díjas zenész lemezét 2020-ban az év tíz legjobb albuma közé választotta a New York City Jazz Records magazin.

A 2006 óta működő Santa Diver formációt a 2019-ben Artisjus-díjjal kitüntetett jazzhegedűs, Kézdy Luca, a multiinstrumentalista-zeneszerző Szesztay Dávid és Szegő Dávid dobos alkotja. A három hangszer és egyéniség egy egészen sajátos és unikális zenei világot képvisel, amit a jazz, world music, és a modern creative metszetében talált meg. Hangzásukat meghatározza a rendhagyó felállás (hegedű-basszusgitár-dob), Kézdy Luca különleges, narratív hegedűjátéka, színes és dallamos basszus szólamok, és az apró, izgalmas történésekkel teli, mégis energikus dobolás. Blue Horizon című, negyedik lemezük 2021 tavaszán jelent meg a NarRator Records gondozásában. A trió természetesen szerepelt már az összes fontosabb hazai fesztiválon és klubban, s ezen kívül számos külföldi jazz fesztiválon is koncertezett: Chelsea Music Festival, NYC (US), European Jazz Conference, BMC (HU), Südtirol Jazzfestival (IT), Voll Damm Festival Jazz Vic (ES), Gaume Jazz Festival (BE). 2019 decemberében nagy sikerű koncertet adtak a Zeneakadémia Solti Termében.

Hangulatok megragadása és érzelmek kifejezése - ez az, amire Rainer Böhm saját zenei univerzumában törekszik. A konzervatóriumi jazz-zongoratanárként is tevékenykedő, számos díjjal kitüntetett fiatal muzsikus, Rainer Böhm zenéje stilisztikailag a modern jazzhez köthető, de számos más kor stílusa (a klasszikusok közül például a francia zeneszerző, Olivier Messiaen) hatása is formálja. Böhm zenei identitásának középpontjában a műfaji határok átlépése áll: számára a klasszikus zene és a jazz nem ellentétes egymással, hanem tökéletesen kiegészíti egymást. Wanja Slavin szaxofonosban, Peter Gall dobosban és Josh Ginsburg bőgősben három olyan zenésztársra talált, akik osztoznak zenei látásmódjában, és kompozícióit különösen kifejezően tudják interpretálni. Azonban nem csak zenésztársként működnek jól együtt. Minden zenekartag aktívan lép fel a szólista szerepben, és tökéletesen illeszkedik abba a közös hangzásba, ami a köztük lévő energiaáramlás, az átláthatóság, az interakció és a dinamizmus által jön létre. Jelenlegi programjukat is expresszivitás és karakteres, fülbemászó dallamok jellemzik, és mindig egy központi feladat köré épülnek: hogyan közvetítsenek érzelmeket a zenén keresztül.

A Nasip Kısmet zenekar ötlete Arif Erdem Ocak török ​​származású zenész fejéből pattant ki, aki a népszerű, toplistavezető ankarai Seksendört zenekar alapító tagja és 2010 óta Budapesten él. A magyar fővárosba költözése utáni első időkben szólózenei pályafutást folytatott, az archaikus és kortárs török ​​népzenére koncentrált, amelyet sajátos énekstílusával, valamint védjegyévé vált perkusszív gitártechnikájával tolmácsolt. Ezzel a zenei anyaggal hűséges rajongótábort gyűjtött maga köré, így Arif rövidesen a magyar klubzenei szcéna meghatározó szereplőjévé vált. A sokoldalú zenészt az ókori anatóliai miszticizmus és filozófia iránti érdeklődése vezette a kor költészetének és dalainak multiinstrumentális felfedezésének irányába. Ennek megvalósítására hívta életre 2020-ban a Nasip Kısmet etnofolk zenekart, akikkel a három dalból álló, 2021-ben megjelent EP után jelenleg egy teljes hosszúságú album létrehozásán munkálkodik. A Nasip Kismet korokon átívelő hangzásvilága eddig soha nem hallott történeteket mesél a szívről és lélekről. A török zene mélyre nyúló történeti gyökerei itt a gitár és a ritmusszekció intenzív jelenlétében köszönnek vissza, összenőve a szaxofon és a billentyűs hangszerek friss hajtásaival, amelyek így különös gyümölcsöt hoznak. A hangok között szinte tapinthatóvá válnak az idő barázdái, amelyek a pszichedelikus transzcendencia mámorító rezgéseit generálják.

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában. A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és internalizálják az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének esszenciális összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz mesterműveinek tradícióival és garantál friss zenei élményt. Oliver Nelson The Blues and the Abstract Truth című lemeze nagy jelentőségű felvétel, s nem csak azért, mert az egyik legnépszerűbb jazz standard is ezen az albumon található. Az Impulse! Records gondozásában 1961-ben megjelent lemezen szereplő muzsikusok névsora azonnal elárulja, hogy a legmagasabb szintű előadásra számíthat a hallgató. Ezen a lemezen jelenik meg először a szaxofonos-zenekarvezető ikonikus kompozíciója, a Stolen Moments. Noha a számot már egy 1960-as Eddie "Lockjaw" Davis-albumon is hallhatjuk, melyet nagyrészt Nelson hangszerelt, jazz standard a The Blues and the Abstract Truth-t követően vált belőle. A lemezen közreműködő muzsikusok mindegyike fontos alakja a jazz-zene történetének. Freddie Hubbard trombitás a bop és a hard bop stílus megtestesítője, játékával óriási hatást gyakorolt valamennyi zenészre, aki utána következett. Legjobb szólói közül néhányat megtalálhatunk ezen az albumon. Eric Dolphy egyike a legkülönlegesebb hanggal rendelkező instrumentális zenészeknek, s ez nem csak különleges hangszerválasztásainak köszönhető. Dolphy az altszaxofon mellett fuvolázott és basszusklarinétozott is, az elsők között integrálva ezeket a hangszereket a jazz környezetébe. A ritmusszekcióban Bill Evans zongorista, Paul Chambers nagybőgős és Roy Haynes dobos foglal helyet. Evans ekkorra már olyan legendás felvételeken szerepelt, mint a Kind of Blue, Chambers és Haynes pedig két évvel a The Blues And The Abstract Truth megjelenése előtt adtak ki közös lemezt. Valamennyien zenészek generációit nevelték fel művészetük segítségével és aktívan járultak hozzá egy zenei stílus fejlődéséhez. A The Blues and the Abstract Truth egy hard bop gyöngyszem, ami a komponálás és hangszerelés felől tekintve is mestermű, illetve az egyéni teljesítményeket tekintve is. Izgalmas és testhezálló feladat a Modern Art Orchestra kiszenekara számára.

A dob, a gitár, a vibrafon és a basszusgitár elég ahhoz a HI5 zenekarnak, hogy alkalomadtán szakítson a műfaji határokkal, miközben játékos és kreatív maradjon. Egy olyan „jazz-zenekar” az övék, amely sok időt tölt próbákkal, és rengeteg munkát fektet a kompozíciók kidolgozásába, annak érdekében, hogy aztán játszi könnyedséggel lepje meg a közönséget az élő koncertek során, elrejtve mindazt a kemény munkát, ami mindehhez a könnyedséghez szükséges. A HI5 zenéjét hallani egyszerre kaland és élvezet. Legutóbbi, Southern Inspection Tour című albumuk, amelyet egy élő koncert során rögzítettek kínai turnéjukon, semmiképpen sem nevezhető szokványosnak vagy triviálisnak. A zenekar által használt, „minimális jazz-kamarazene” kifejezés azonban intellektuális távlatokat nyit a befogadó előtt. E művészek számára a jazz ugyanis nem csak a zene szabad megszólalását jelenti, de annak a lehetőségét is, hogy ezt a rugalmas anyagot részleteiben is kidolgozzák. Ha szükséges, hagyják a zenét szabadon kanyarogni, de ahhoz is értenek, hogy ezáltal egy kivételes híd épüljön a jazz és a kamarazene között. Ez utóbbi már bonyolult formákat eredményez, így aztán ez a zene nehezen lenne minimálisnak nevezhető. Bizonyos pontokon viszont az ismétlések révén nagyon is erős rokonságot mutat a minimálzenével. Ezzel együtt is azt mondhatjuk, hogy a HI5 zenéje logikus és következetes, tele van mind intellektuális, mind pedig zenei bravúrral.

Az Ephemere formáció 2020-ban alakult, melynek magja két énekes, Caussanel Izabella és Orbay Lilla. Világuk a jazz, sanzonok és egy kevés népzene fúziójaként épül fel, és leginkább egy '30-as évekbeli dohányfüstös bár hangulatát idézi. A repertoár igen színes, hiszen saját dalok, jazz-standerdek, francia dalok, popdalok és a népi hatások is egyaránt jelen vannak, mindezeken túl viszont egy sajátos hangzásvilág jellemzi. Az Ephemere (fr. 'tiszavirág') név arra utal, hogy a formáció gyakran kiegészül vendégzenészekkel, azonban egy fix zenekari felállás is megalakult a koncertekre. Az improvizatív, jazzes játékmód és a megkomponált zenei anyag kontrasztja továbbá, ami a formációt igazán különlegessé teszi.

Bacsó Kristóf szaxofonos-zeneszerző időnként vendégzenészekkel hosszabbítja meg saját zenei látómezejét, így volt ez, amikor legutóbb Lionel Loueke benini származású basszusgitárossal rögzített lemezt a BMC Recordsnál Pannon Blue címmel, egyfajta fúzióját hozva létre a magyar fókuszú kortárs jazznek és a nyugat-afrikai hatásokból táplálkozó improvizatív zenének. És így van ez most is, amikor régi barátjával, az olasz Daniele Camarda basszusgitárossal közösen ad koncertet a Bacsó Kristóf Triád. Daniele maga is a határfeszegetők táborát erősíti, hiszen a basszusgitárt nem a megszokott módon használja, hanem kiterjesztve annak lehetőségeit hét húron játszik, ezzel lehetővé téve annak szólógitár-szerű megszólalását. További dimenzióváltás előtt nyit kapukat az elektronika használata, amely már Bacsó előző, Pannon Blue című lemezén is hangsúlyos szerephez jutott. Ezen a koncerten Bacsó Kristóf legújabb szerzeményeit hallhatjuk, amelyekbe az utóbbi két év tapasztalatai is beleíródtak, és amelyek a zongorairodalom – többek között Erik Satie – hatását is magukon hordozzák. Bacsó Kristófnak az elmúlt években négy szerzői lemeze jelent meg, amelyeken kompozícióit élvezetes hangszerelésben szólaltatta meg triója, kvartettje, kvintettje vagy éppen a Modern Art Orchestra big band, amelynek ő az egyik alapító- és kulcstagja. E formációk közül mégis TRIAD nevű zenekarára tekint saját gyermekeként, melyben egyik partnere a billentyűkön az Artisjus-díjas Tálas Áron, aki a zongora mellett nagy eredetiséggel nyúl a Fender zongorához és más elektronikus hangszínekhez is. A zenekar harmadik tagja a dobos Juhász Márton, aki mára aktív résztvevője lett nemcsak a magyar, de az európai jazz vérkeringésének is. A TRIAD zenéjében a jazz és a kortárs zene elemei keverednek a kelet-európai életérzéssel. A formációt azzal a szándékkal hozta létre Bacsó Kristóf, hogy a gondosan kimunkált részek mellett fontos szerepet kaphassanak a közös improvizációk.

„Míg világszerte rengeteg olyan csapatot találunk, amely a Hot Club of France repertoárjának dalait használja fel és másolja, addig Teo Collori saját szerzeményeinek előadásával idézi fel ezt a hangzásvilágot. A klarinét jelenléte Django Reinhardt Grapelli nélküli kvartettjére emlékeztet, és rendkívüli módon gazdagítja a vonósos együttes hangzását. Collori és Krečič hegedűművész együttműködése eredeti és irigylésre méltó mind előadásban, mind hangszerelésben. Collori olyan zenét hoz létre, amely arra ösztönzi a közönséget, hogy ne csak hallgató legyen, hanem érezzen és tapasztaljon. A gitárhoz fűződő megközelítésmódja örömet okoz és tiszteletet ébreszt" – írta róluk Svetolik Jakovljević jazz publicista. A zenekar a cigány- és swing zene különleges egyvelegét játssza. Előadásukban a nosztalgia színei keverednek a legújabb történetekkel, hiszen a zenészek friss, eredeti dalokat játsszanak egy olyan stílusban, ami visszarepíti a hallgatót a báltermek, szivarok, a Charleston és a lakkcipők világába. Első lemezüket – mely a Hot Club Piran címet viseli – 2015-ben az év lemezének választotta a szlovén zenei portál, a Muzikobala. 2016-ban az USA-ban is feltűnést kelltettek, amikor a Hot Club Pirant a közismert Lowtemp kiadó is megjelentette. Második, Kamerato Muzikante című, 2018-as lemezük, és harmadik, Molto Aligatore című albumuk már a klasszikus-, az etno- és a filmzenei műfajokkal kacérkodik. 2021 októberében egy élő koncertfelvétel során a Big Band Rtv Slovenia nagyzenekarral rögzítették a Gitara parlante című lemezt, amelyen a Momento Cigano három lemezének dalai szólalnak meg egy kibővített hangszerparkon. Az Opus Jazz Club közönsége azonban most az eredeti, jól összeszokott, virtuóz ötösfogat személyében ismerheti meg a gipsy swing műfajának legkurrensebb képviselőit.  

Parázsló, elegáns és ellenállhatatlan: Mélodie Gimard, a francia zongoravirtuóz katalán és kubai muzsikustársaival a flamenco hagyományt ötvözi jazzel és klasszikus zenével. A quintet koncertjéhez Karen Lugo lenyűgöző flamenco tánca társul az Opus színpadán. A tradicionális és kortárs megközelítést merészen vegyítő Gimard maga is táncos múlttal rendelkezik, így saját élményeit szövi bele kompozícióiba, melyeken mind a jondo flamenco, mind pedig a modern előadók hatását felfedezhetjük. El Chozas de Jerez, Manolo Caracol, Moraito, Bebo Valdés, Ibrahim Maalouf és Tigran Hamasyan zenéje mind-mind a határkövei Mélodie Gimard heterogén alkotói világának. Gimard fiatal kora ellenére nemcsak zongorakarrierjében ért el kimagasló eredményeket, de számos nemzetközi fesztivál művészeti vezetőjeként is. Emellett pedig tagja és alapítója a Pescaitos Flamenco Quartet, a Trio Zuloaga zenekaroknak, valamint egy új női formációnak, ami az EVA nevet viseli. Bemutatkozó albuma, a Numen (One World Records, 2020) egy fiatal művész véleménynyilvánítási szabadságát képviselte a flamenco hatásával kapcsolatban. Ebben az anyagban mindent zenei nyelvre fordít le, ami hatást gyakorolt rá, legyen szó helyekről, szavakról, emberekről, így, a klasszikus és a legkurrensebb zenék ötvözésével meséli el saját történetét, mindvégig szem előtt tartva és perspektívába helyezve a flamenco hagyományt és annak nyelvezetét.

A kísérleti elektronikus és kortárs zene, a free jazz, a szabad improvizációk és az etno-jazz egyaránt teret kap az évek óta összeszokottan működő Grencsó Kollektíva jellegzetes stílusában. Oldottság és feszültség, hatalmas energiák és misztikus visszafogottság, rövid etűdök és nagy ívű darabok, a népdalok egyszerűsége és virtuozitás alkot egységet dinamikailag és ritmikailag is sokszínű előadásukban. Ezúttal Mezei Szilárd brácsaművész társaságában keresik a hangokban fellelhető szabadságot, melyről Grencsó István így nyilatkozott:  "Kapcsolatunk Szilárddal a kétezres évek elejére nyúlik vissza, amikor is Szabados György zongoraművész és zeneszerző irányításával muzsikálhattunk a MAKUZ zenekarban. 2015-ben csatlakozott a kollektívához, és elkészítettük a Szabados György kompozíciókat tartalmazó, DERENGÉS című dupla cd-t a Hunnia Records kiadásában. Azóta dolgozunk együtt rövidebb megszakításokkal (duó felvételek, a nagymarosi Adyton Együttlét, vagy a hagyományosan az Opusban megrendezett Adyton karácsony során). Az est folyamán kollektív kamararögtönzések szólalnak meg különböző formációkban".

Bognár Szilvia – aki ezzel a koncerttel ünnepli születésnapját – a magyarországi nép- és világzene egyik legkeresettebb énekes előadója, számtalan produkció szólistája. Saját formációival ez idáig hat önálló albumot készített a reneszánsz énekektől kezdve a gyerekdalokon keresztül egészen a progresszív világzenéig. A Bognár Szilvia Sextet repertoárjában magyar, cigány, bolgár és görög dalok szólalnak meg egy szokványosnak nem nevezhető felállással, illetve hangszerelésben, hiszen a műsorban három világ – a népzene, a jazz és az indiai klasszikus zene – találkozik. Az alapvetően akusztikus hangzásvilágot és a hagyományos előadásmód természetességét megőrizve, biztonsággal eveznek az eltérő zenei stílusok és a hagyományos dallamok bábelien sokszínű folyamán.E különlegesnek ígérkező ünnepi alkalommal legkedvesebb számai mellett néhány új dallal jelentkezik a csapat és – némi nosztalgiázás erejéig – az énekesnő korábbi világzenei formációinak dalai is felcsendülnek. Mi több, Kányádi, Weöres és Nemes Nagy Ágnes sorainak megzenésítése révén a magukban rejlő gyermeket is előcsalogathatják a közönség soraiban ülők, legyenek akárhány esztendősek is...

A többszörösen az Év Jazz-zenésze díjjal elismert jazz-szaxofonos és zeneszerző, Tóth Viktor legrégebben működő zenekara a Tercett, amely 2012 óta játszik a jelenlegi stabil felállásban. A zenekarvezető kompozícióihoz és játékához az igen erős ritmusszekció egyenrangú partnerként csatlakozik. Bátran kijelenthetjük, hogy a jazztörténet nagy szaxofontrióihoz mérhető színvonalon és magabiztossággal játsszák mindig megújuló műsorukat. Ezúttal a Tercett egy egészen különleges koncertet ad, két nagyszerű énekesnő vendégszereplésével, melyről így vall a zenekarvezető: „A zenélésben nagyon gyakran a pillanatnyi, sugallat-szerű megérzéseimet használom. Ennek a különleges felállású koncertnek az ötlete is egy hirtelen beugró gondolat volt csupán. Egy koncertről hazafelé tartottam, amikor az általam szeretett embereken, zenészeken járt az agyam. És egyszer csak valami nem ismert erő egy szempillantás alatt összetolta őket egy képbe – egy zenekarba, és már hallottam is őket együtt muzsikálni belül. Pocsai Krisztivel majd húsz éve együtt játszottunk az Ő quartetjében. Akkor is imádtam a zenéjét. Mindig is kedvenc magyar jazz énekesnőmnek tartottam azért, mert a jazzt anyanyelvi szinten ‘beszéli’. Éli. Egy egyéni ‘dialektusa’ van, szabad és fényes. Kriszti azon kevés jazz-zenészek egyike, aki jár koncertekre, meghallgatni a kollégákat. Többször is megtisztelt koncertjeimen jelenlétével. Sőt, nemrégiben egy felkérésére a Tercettet szerette volna partnerének egy koncert erejéig, mert bevallása szerint tetszett neki a Tercett szabadsága. Ez akkor nem jött össze, de hihetetlenül inspiráló volt számomra, hogy egy énekesnő szabadságra vágyik. Merthogy én is. Csak ez, a jelen pillantban érvényes zene érdekel. Aztán az a nemlátható erő a képbe tolta Horváth Sára barátnémet... ‘Ha már egy ének mestert meghívsz a zenekarodba, akkor miért nem kettőt?’ mondta a hang. Igen, ha már ‘családi koncert’ - azokkal a zenészekkel, kiket legjobban szeretek, akkor Sárának is itt kell lennie. Horváth Sára Nina, azt hiszem, egy nagyon különleges fénypontja a magyar zenei univerzumnak. A népzenéből jön, a jazz mélysége érdekli. Zenei csokrát mindét mező legszebb, legtisztább virágaiból gyűjti. Improvizál velük. Mély és szabad.Nagyon várom a koncertet ezekkel a kiváló művészekkel. Alig várom hogy halljam a zenét melyet létrehozunk, mely még nem volt sosem. És nem is lesz.” Tóth Viktor tothviktor.hu

A 2015-ben, a hollandiai Groningenben alapított AVA Trio tagjai olasz és török zenészek, akik a Földközi-tenger gazdag és változatos zenei világába kalauzolnak. Úticéljuk nem szorul magyarázatra, zenéjük időtlen. Debütáló lemezüket, a 2017-ben megjelent Music from an Imaginary Land címűt az NPR Rádió az All About Jazz magazin és az El Intruso International Jazz Critic Pool a legjobb bemutatkozó albumnak szavazta meg a megjelenés évében. A zenekar második, november 29-én megjelent, Digging the Sand című lemezével folytatja a fantázia barlangjaiban való bányászást, és kerüli a klisékkel teli, jól ismert utakat. "Mint a mediterrán térség maga, a Digging the Sand is az etnikai hatások találkozóhelye, telis tele dichotómiákkal; melankólia és intenzitás, egzotikum, ami mégis a nyugati zenén alapszik. Megmerít az álmokban, a titokzatosságban és a melankóliában, de olyan intenzitású zenei pillanatokkal zökkent ki ebből, amelyek örvénylő dervisekre utalnak." Karl Ackerman, AllAboutJazz 4/5* „Az álom és a melankólia, a misztikum és a fény között a trió tagjai egy személyes esztétikát építenek fel... Ez az album felébreszti az érzékeket minden finomságával és dallambeli leleményével, és valódi zenei élményt nyújt.” Yves Dorison, Culture Jazz Magazine (FR) „Világzene és archaikus folk, egy csipetnyi avantgárd hangulattal… Mágikus keleti varázslat, amelyet a rituális ritmusok és a különleges skálák egzotikuma hoz létre” Jazztrail, USA

Mester Dániel bejárta a világot, hogy rátaláljon saját zenei világára, amelyben egyaránt megférnek Anatólia dallamai, az indonéz skálák és képzeletbeli magyar népdalok. A fúvószenész klasszikus klarinétosként kezdte zenei pályafutását, majd a jazz-szaxofon következett, felsőfokú tanulmányait Amszterdamban, a Conservatorium van Amsterdamban végezte, melynek kapcsán nemcsak alkalma volt a világ számos pontjára (Dél-Korea, Indonézia, Törökország, Brazília, Marokkó) eljutni fellépő művészként, de lehetősége nyílt a nyugati zenei tradíciókon kívüli zenei örökségek megismerésére is. Foglalkozott film-zeneszerzéssel, jelenleg pedig a török klasszikus- és népzene tanulmányozása jelent újabb inspirációt számára, melynek hatása visszaköszön saját szerzeményeiben is. Régóta dédelgetett álma, egy saját trió megalapítása a vírushelyzet okozta lecsendesedéssel, vissza- és előretekintéssel valósult meg. A fiatal magyar jazz-generáció két tehetséges zenészét, Cseh Péter gitárost és Richter Ambrus dobost hívta társul ebbe a zenei kalandjátékba. www.mesterdaniel.com

Gyárfás István (vagy ahogy a legtöbben ismerjük: Gyafi) több mint 30 évvel ezelőtt alapította első gitár-bőgő-dob összeállítású trióját, amely azóta is folyamatosan működik. A zenekar játékát swinges lüktetés, színekben és tempóváltásokban gazdag előadásmód jellemzi, mely a bebop stíluselemeit hordozó, virtuóz szólókkal társul. Szívesen dolgoznak fel a swingkorszak legendás nagyzenekarainak sikerdarabjaiból, de szerepel repertoárjukon számos, napjainkban ritkán hallható jazz standard is, valamint több saját szerzemény is. Ezúttal a negyven éve, 1982. február 28-án elhunyt világhírű gitárművész, Szabó Gábor nagysága előtt tisztelegnek, felidézve egy-két emblematikus dalát, kedvenc jazz standardjeit. 2013-ban Gyárfás Istvánt választották az év jazz gitárosának a jazzma.hu, a legrangosabb magyar jazz-szaklap olvasói, 2014-ben és 2015-ben pedig ugyanott a kritikusok szavazásának győztese lett. 2016-ban a mind a kritikusok, mind az olvasók és a jazz-muzsikusok is egyaránt őt választották az év gitárosának. Munkásságáért 2015-ben a legrangosabb szakmai életmű-díjjal, a Szabó Gábor díjjal tüntették ki.

Jean-Marie Machado zenéje nem szorítja magát határok közé, és nem riad meg attól sem, ha kultúrák és nyelvek összefonódásáról van szó. Ezen az albumon, melyet a zongorista Majakka (finn: ’világítótorony’) címmel hozott tető alá, a különböző kompozíciók számos színt villantanak fel az ő zenei utazásából, különös tekintettel azokra az inspirációkra, melyeket kulturális örökségéből hozott magával, tapasztalataiból, amelyeket zeneszerzői karrierje során szerzett. Zenei- és életképek, amelyek úgy vezették őt, akár egy világítótorony fénye. „Most először késztetést éreztem arra, hogy visszanézzek és újrahallgassam néhány régi felvételemet” – mondta Machado. „Láttam egy színt feltűnni, ami az enyém volt, egy fényt, ami önmagáért beszélt. Éreztem, hogy bele kell állnom egy faladatba, ami az én akaratom ellenére történik”.

Az Artisjus Előadóművészi díjas hegedűs, Lantos Zoltán ezen a koncerten ünnepli kerek születésnapját, e különleges alkalomhoz pedig Pocsai Kriszta énekes is csatlakozik vendégművészként. Lantos Zoltán együttese, az OpenSource történetének új fejezetéhez érkezett Sonaris című, 2018-ban megjelent lemezével. „Lantos kompozíciói egészen különleges fúziói a jazz és a rock, a modern mainstream és az indiai zene legjavának. A lemezt hallgatva valami megmagyarázhatatlan erő járta át testemet, szívemet-lelkemet, amely által képeket és színeket láttam, illatokat éreztem” – írja a Hunnia Records kiadásában megjelent albumról személyes vallomásnak is beillő lemezrecenziójában Gáspár Károly a jazzma.hu oldalán. „Lantos Zoltán kiváló zeneszerző, még jobb hangszerelő, a zenéje szinte tapintható. (…) Az Open Source zenészei az együttes vezetője mellett Tálas Áron (zongora, billentyűk), Fonay Tibor (bőgő, basszusgitár) Csízi László (dob) és Andrew J (elektronika) – ötük játéka olyan egyszerűen olvad egybe, mint a természet hangjai, amikor az ember a hajnali erdőben hallgatózik. (…) Lantos Zoltán több mint nyolc évet töltött Indiában, a nyolcvanas-kilencvenes években, de nála a keletiesség nem külcsín, sőt, nem is vehető észre rögtön: az indiai zene szervesen, inherensen olvad a nyelvébe.” Csabai Máté, Fidelio

Paul Lay, Isabel Sörling és Simon Tailleu triója száz év népszerű dalait dolgozza föl és teremti újra, a gospel daloktól Nina Simone-ig. "A Deep Rivers repertoárja nem véletlenszerűen áll össze. Mindez egy hosszú érési folyamat eredménye, amely 2017 nyarán kezdődött, nem sokkal a Paul Lay Trio Respire Jazz Fesztiválon adott fantasztikus koncertje után. Mialatt a jazz Európába érkezésének 100. évfordulójához kapcsolódó eseményekre készültünk 2018-ban, olyan zenészeket kerestem, akiket meg tudok bízni speciális projektekkel. Az ötletem az volt, hogy a 19. és 20 század fodulójáról játsszunk népszerű dallamokat. Paul Lay azonnal elfogadta a felkérést és elkezdett olyan emblematikus kompozíciókat keresni ebből az időszakból, amelyek illenek Isabel Sörling hangjához és Simon Tailleu bőgőjátékának karakteréhez" - írta a program létrejöttéről Matthieu Jouan.

Az amerikai trombitás-énekesnő, Jaimie Branch a talán legprogresszívebb tengerentúli jazzkiadó és kollektíva, az International Anthem egyik zászlóvivője. Elmaradhatatlan baseballsapkájában és melegítőjében, afroamerikai zenekarával „külvárosi fehér dámaként” hozza vissza a jazzbe azt a szociálisan és politikailag érzékeny attitűdöt, amit akár punknak is nevezhetnénk. „Igazi öröm Jaimie Branch Fly or Die című lemezét hallgatni. A gyönyörű felvétel ékköve Jaimie mesteri trombitajátéka, a kompozíciók pedig igazán provokatívak és erőteljesek” – írta az egyik kritika. Egy másik beszámoló szerint az együttes újabb és újabb ajtókat nyit meg egy ismeretlen világ felé, ahol valami ősivel, édessel és könnyeddel találkozhatunk.

A Brazilian Landscapes című album Mario Bakuna évekig tartó utazásainak eredménye, melyek során az énekes-gitáros széltében-hosszában bejárta Brazíliát, annak ritmikai és harmonikus gazdagságát kutatva. Az északkeleti tájaktól, ahonnan a baião, forró és xaxado stílusok dalait hozta magával, a népszerű szambákon és kifinomult bossa nova dallamokon át az ijexában fellelhető afrikai hatásokig Mario és zenészei mindent felvonultatnak, hogy Brazília zenei gazdagságát ünnepeljék. A világkörüli turné során Budapesten is hallható Brazilian Landscapes olyan nagyszerű zeneszerzők műveinek feldolgozásait foglalja magában, mint Emilio Santiago, Marcos Valle, Claudio Bertrami, Rique Pantoja, Gilberto Gil, Djavan, João Bosco, Arismar do Espirito Santo, Dominguinhos vagy Luiz Gonzaga. Brazilian Landscapes by Mario Bakuna Band