A Koncz Kriszta Group első szerzői nagylemeze, a Travel in Time számos különféle témát dolgoz fel, mégis tisztán kivehető arcéllel bír: gyermekkorról éppúgy mesél, mint a szülő-gyermek kapcsolatról, a változás természetéről, az alkotás pillanatairól, elengedésről, a szerelem különböző formáiról és a munkálkodó időről. Az énekesnő saját, angol nyelven írott dalszövegei – csakúgy, mint maguk a dalok – a szerző személyes élményeire, vízióira reflektálnak. Az együttes tagjai többségében hivatásos jazz-zenészek, ám mindannyian eltérő zenei múlttal, háttérrel rendelkeznek: tanulmányaik és inspirációik között feltűnik a klasszikus zene, a könnyűzene, a népzene és a színházi zene is – ebben a színpompás együttállásban szólalnak meg a Group dalai. A jazzben gyökerező, néhol a pop, néhol a hatvanas és hetvenes évek amerikai folkjának hangzását idéző repertoár Tompa Ábel hangszerelői munkáját is dicséri. Koncz Kriszta 2023-ban alakította meg az együttest, első bemutatkozásukra a 2024-es Müpa Jazz Showcase keretén belül került sor, ahol közönségdíjban és Harcsa Veronika különdíjában részesültek. Első szerzői lemezük idén februárban debütál Travel in Time címmel. Az album teljes zenei anyaga élőben ezen a koncerten hallható először.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A big bandek legnagyobb népszerűségüket a swingkorszakban érték el, és a jazztörténeti hagyományt magáénak valló Modern Art Orchestra szívesen tér vissza a gyökerekhez. Legutóbb Korb Attila harsonás Swinging on the Danube című szvitje teljes egészében ennek a stílusnak a jegyében született, ráadásul a szerző több hangszeren is játszik benne, emlékezetes például basszus-szaxofon szólója. Ám nem csak Korb, aki tradicionális zenekarokban is sokszor szerepel, hanem a többi zeneszerző tag is épít a hagyományra és a swingre, akár ritmikában, harmóniában, akár a lüktetésben, amelyről Ellingtonék száma azt tanítja: nélküle nem ér semmit az egész.

Nyolc évvel az utolsó stúdiólemez után 2023-ban adta ki legújabb albumát a Kéknyúl zenekar. A 2 Much 2 Soon a jól ismert alapokból építkezik, ám a Premecz Mátyás és Andrew Hefler vezette zenekar csavar egyet a képleten. Ugyanakkor van, ami örök: sok fúvós, egy amerikai énekhang és egy hatalmas Hammond orgona – ezek jellemzik a Kéknyúl zenéjét. Estjük mindazoknak szól, akik szeretik a soult, és szívesen táncolnak funk ritmusokra.  

Több mint 20 évvel bemutatkozása után, három nagy sikerű lemezzel – köztük a Victoire du Jazz díj 2018-as kiadására jelölt Butter in my Brainnel – a háta mögött Claudia Solal és Benjamin Moussay duója újabb repertoárral borította lángba a művészi pop-jazz dalok világát. A Punk Moon az énekesnő saját angol nyelvű versein alapul, amelyeket részben a vallomásos költészet háború utáni amerikai képviselői, köztük Anne Sexton, Sylvia Plath és Robert Lowell ihlettek. A duó zongorából, moduláris szintetizátorból, énekhangból és effektekből építkező hangzása ugyanannyira magától értetődő és képlékeny, mint amennyire részletgazdag és megindító. A Punk Moon 2025 tavaszán lemezen is megjelenik a Jazzdor kiadójának gondozásában.  A szaxofonos-klarinétos Louis Sclavis több évtizedes karrierje során nem csak az európai jazz jól ismert alakjává vált, de a színházi, a tánc- és a filmzene iránti vonzódását sem adta fel. Characters on a Wall című projektje után (ECM Records) Sclavis új repertoár kidolgozásába fogott zenésztársaival. Az India név első zenekarvezetőként rögzített albumára utal, amely Chine címmel jelent meg az 1980-as évek elején. Az anyagot szuggesztív dallamok és hangulatok határozzák meg, makacs lüktetéssel és ritmusokkal alátámasztva. „Távoli, homályos emlékeket őrzök egy színházról Kalkutta kikötőjében, egy hosszú vidéki vonatútról, egy éjszakáról, amelyet egy Kali-szentélyben töltöttem, a Ganesh fesztiválokon felvonuló rezesbandákról és hasonlókról. Ezek a benyomások néha felsejlenek a szerzeményeimben, de a célom az, hogy egy messzi, inkább képzeletbeli, mint valóságos táj hangjait közvetítsem” – mondta el Sclavis.  

Kováts Gergő számos szabad-, könnyű- és főleg világzenei formációban való közreműködés után elérkezettnek látta az időt arra, hogy maga is a népzene és a jazz közötti végtelen mezőkön induljon felfedezőútra társaival. A Kovász audio-gasztronómiai expedícióra verbuvált csapata útravalónak belerakott a befőttesüvegébe hard bopot és free jazzt, majd a fermentáció beindulása óta keservessel, sebes fordulóval, lassú magyarossal etette az előtésztáját. És persze a levegőből is belekeveredett némi hip-hop és funk. A zenekar a már szépen előemésztett alappal süti újra a klasszikus recepteket John Coltrane-től Horváth Eleken át Hank Mobley-ig, névjegyüket pedig első stúdióalbumukkal is letették, amely februárban jelenik meg a BMC Records gondozásában. A Bonbon Flamme neve a finom líraiság és a felfokozott energia képzeletbeli koktélját ragadja meg: a bonbon szó franciául édességet, a flamme lángot jelent. Első albumukhoz képest új, a BMC Records gondozásában lemezen is megjelent repertoárjukban az avantgárd, zajos megszólalás visszaszorult, hogy egy csiszoltabb, mégis rendkívül fűszeres és intenzív zenei világ kerüljön az előtérbe, amelyet a zenekarvezető, Valentin Ceccaldi mexikói élményei ihlettek. A citrom íze és a Dia de los Muertos misztikus hangulata táplálja ezt a hiperszínes kézműves kollázst, amelyben a szabadság, a gyengédség és a vad szépség egyszerre savanyú, édes és csípős élményben egyesül.    

Mike Ladd és Mathieu Sourisseau duója a létező legegyszerűbb összeállításra, ének és gitár kettősére alapoz, amelyben a költészet és a zene évszázadok óta forr magával ragadó egységbe. Nyitott hangolású akusztikus gitárjával Sourisseau a blues, a zaj-folk, a rock és az improvizált zene között egyensúlyozva fest fel hangzó tájakat. Ez az a monokróm vászon, amelynek előterében Ladd életre kelti szövegeit. Az angol nyelvű versek gyakran az önéletrajz határát súrolják: szólnak elveszett szerelmesekről, az Észak-Karolinába távozott Rose nagymamáról, a Bronx leghajmeresztőbb napjairól és az afro-amerikai irodalom emancipációjáról egyaránt  – akár a chanson, akár a rap, akár a skandálás nyelvén. Csak átutazóban járunk ezen a földön, valamennyien ugyanazt a vándorutat taposva a portól a porig. Körülöttünk egyre több élőlény sokkal konkrétabb értelemben is migrációra kényszerül. A Six Migrant Pieces zenéje – Martin Luther King, Marie José Mondzain vagy Abbé Pierre emblematikus szövegeivel karöltve – az elfogadás és a vendégszeretet mellett szólal fel. Az együttest hat nemzetközileg elismert zenész alapította, akiknek útja Párizs kozmopolita közegében keresztezte egymást. Franciaország, Olaszország, Belgium, Brazília, Ukrajna és Skandinávia kulturális öröksége keveredik Christophe Monniot külön az együttes számára írt hat kompozíciójában, amelyeket legalább ugyanilyen mértékben formál a nagy elődök, köztük Olivier Messiaen, a Weather Report, Leonard Bernstein, Wynton Marsalis és Allan Holdsworth munkássága is.    

Tizedik éve, hogy Kamilya Jubran palesztin énekes-oudjátékos és Sylvain Cathala francia triója zenei világuk közös pontjait keresi, a megtaláltak mellé pedig újabbakat is teremt. Az együttműködés két oszlopát Cathala kortárs kompozíciós stílusa és Jubran modern szájhagyománya adja, amelyek között tudatosan irányított dramaturgiával és időkezeléssel bontakozik ki a párbeszéd, a végeredmény pedig sajátos költészeti kalandot ígér a hallgatónak. A zenekart nemcsak a különleges hangszer-összeállítás erősíti, hanem az olthatatlan kíváncsiság és a művészi színvonal, illetve a feltétel nélküli csapatmunka iránti igény is. Az elmúlt évtized során újra meg újra visszatértek a vokális és hangszeres szerzeményekhez, a formákhoz és hangszerelésekhez, hogy mindinkább a kifejezőerő és a lírai megszólalás szolgálatába állítsák őket. Legújabb programjukat About címmel készítették el. A Tariqa együttes zenéje organikus és egyedülálló fúzió, ahol a marokkói gnawa transz, az arab szakrális zene, a jazz és a magyar népzene találkozása tradicionális alapokon teremt új zenei világot. Saïd Tichiti, aki a marokkói Szahara szülötte, magával hozta a gnawa transz rituálék lüktető ritmusait, az arab makámok misztikus dallamait és a chaabi pezsdítő energiáját. Bede Péter és Kovács Ferenc a jazz és a magyar népzene mesterei, akik a saját stílusuk gazdagságával járulnak hozzá a zenei alkímia sikeréhez. Mészáros Ádám és Halmos András számos formáció tapasztalt zenészei, az afrobeat és az improvizáció avatott gyakorlói, akik további színeket adnak a zenei kaleidoszkóphoz. A Tariqa magával ragadó koncertjei rituális élmények, ahol a közönség nem csupán hallgató, hanem résztvevővé válik. Napjaink izolációjában egyre nagyobb szükség van az ilyen transzcendens közösségi élményekre, amelyek kollektív gyógyulást hozhatnak. Nincs két egyforma koncert, minden előadás új és megismételhetetlen utazás. Ahogy William Burroughs fogalmazott, a gnawa „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’rollja”, és e hagyomány új formában kel életre a Tariqa művészetében.  

A Spinifex szextett nevét egy ellenálló ausztrál fűfélétől kölcsönözte, zenéje pedig első hallásra a free jazz, punk rock és kortárs zene keverékének hat, ám a felszín alatt közel-keleti és indiai zenei hagyományok által inspirált ritmikai sorok gazdag szövedéke rejtőzik. Az együttes eredetileg nonettként alakult meg 2005-ben, majd jelenlegi felállásuk öt év múlva véglegesült, együttműködésüket pedig azóta is fáradhatatlanul csiszolják turnék és albumfelvételek során. Koncepciójuk középpontjában az aprólékosan megkomponált zenei szerkezetek és az elsöprő improvizációs szabadság összefonódása áll. Az Opusban most a Maxximus projekt világpremierjét hallhatjuk, amelyet a Spinifex azért hívott életre, hogy speciális felállásban ünnepelje a zenekar fennállásának 20. évfordulóját. A három vendégművész segítségével a zenekar kitágítja zenei palettáját, és még gazdagabb akusztikus hangzásvilágnak nyit teret. A projekt zenei anyagát Elisabeth Coudoux, Tobias Klein művészeti vezető, Bart Maris, Jasper Stadhouders és Gonçalo Almeida komponálta, a zenészek egyéniségére és erősségeire szabva.  

Az Elmo Nero a klasszikus gitártrió örökzöld felállásának és gazdag hagyományának talaján teremti meg saját játékterét. A zenekart 2022-ben alapította a Hans Koller-díjjal is kitüntetett nagybőgős-zeneszerző, Gina Schwarz, és a populáris zenei stílusok egész kavalkádjával zsonglőrködő gitáros, Christoph Helm. A következő évben megjelentették debütáló albumukat, amely a közönség és a kritikusok körében is lelkes fogadtatásra talált. A trió 2024 nyarán megújult: Max Plattner helyét a German Jazz Awardra jelölt Mareike Wiening vette át a dobszett mellett, aki sokarcú játékával merőben új fényben ragyogtatja fel a zenei hatások széles skálájára támaszkodó kompozíciókat és improvizációkat.  

Signe Emmeluth skandináv zenésztársakkal megalakított Amoeba kvartettje a kíváncsiságot, a szó szoros értelmében vett játékot és az ebből fakadó örömet járatja csúcsra. A karakteres arcélű együttes neve magáért beszél: zenéjüknek már-már saját öntudata van, mozog és lélegzik, kedve szerint változtatja színét és alakját. Vonzerejéhez emellett rugalmas, kompozíciót és improvizációt egyesítő formák, gyors zenei reflexek, hirtelen fel-feltörő energiák és szempillantás alatt végbemenő irányváltások is hozzájárulnak. A zenekar négy éve lankadatlanul turnézik, koncertet adhattak például a Saalfelden Jazzfesztiválon, az Artacts és az Oslo Jazz keretében egyaránt.  

A bőgős Stanley Clarke neve van legelöl ezen a stúdiólemez-borítón, de csak a névsor miatt: a kvintett (Freddie Hubbarddal, Lenny White-tal és Chick Coreával) főleg Griffith Park Band néven szerepelt.  Ekkoriban a legnagyobb név talán a szaxofon legenda Joe Henderson, így általában övé az első szóló is a témákban. A végig akusztikus zenekar a hangulatok széles kavalkádját mutatja be. A zenészek nagymacska-szerűen mozognak, lustálkodva nyújtózkodnak, aztán úgy nekiiramodnak, mint a szél. Nem véletlen, hogy a zenekarnak több koncert-, mint stúdiófelvétele van. Itt csak egy Steve Swallow-szerzeményt tűztek műsorra, egyébként a témák saját kompozíciók, amelyekben mind a roppant inspiratív együtt játék, mind a nagyívű imprók tökéletesen kibontakozhatnak. Jó hallgatni, hogy a jazzrock óriásai hogy lubickoltak egymással egy hard bop folyóban, mielőtt átkeltek volna rajta. A MAO szólisták viszont már négy évtized felhalmozott zenei tudásának birtokában reflektálhatnak erre az albumra. 

A kvintettet alkotó öt muzsikust talán éppen a minőség iránti érzékenység köti össze leginkább. A jazz és a klasszikus zene számtalan irányzatát megismerve, a saját nyelv, a saját hang kiérlelésének igénye válik ebben a formációban a legfontosabb közös programmá. A halmazok – jazz, szabad játék, írott zenei tradíció – metszete egyre bővül, a kvintett alkotóelemei mind több ponton találkoznak. De nemcsak a stílusok. Öt muzsikus egyre jobban körvonalazódó élettörténete, egyéni zenei jellegei, saját utakon és közösen megélt játékélményei adják azt az egységet, amit a közönség hallhat-láthat. Az elmúlt év játékai sok új tapasztalattal, friss perspektívával gazdagították a zenekart. Már nem okvetlenül az írott, klasszikus anyagok újszerű megszólaltatása jelenti a találkozás garanciáját, sokkal inkább az a közös szemlélet és megértés, ami egyre növekvő mértékben a szabad játékban kamatozik. Amiben Gadó Gábor zenéje mellett a tradíció nagyjainak szelleme is, mintegy vízjelként, felsejlik: aktuálisan a 100 éve született Pierre Boulez, vagy a fájó hiánnyal jelen lévő Eötvös Péter megidézésével.

Zenekarvezető, aki ugyanilyen szívesen vállalja magára a kíséret szerepét is, hangszerjátékos, aki nem élhet komponálás nélkül, a legfinomabb árnyalatok mestere, aki szívén viseli a közönség érzéseit. A legnagyobb német dobos, Wolfgang Haffner régóta fennálló triójával mutatja be a tavaly ősszel kiadott Life Rhythm című album anyagát. Haffner 18 évesen csatlakozott a legendás Albert Mangelsdorff és az énekes-dalszerző Konstantin Wecker zenekaraihoz, és pályája innentől töretlenül ívelt felfelé, játszott többek között Al Jarreau, Pat Metheny, Jan Garbarek, Till Brönner és Chaka Khan társaságában is. A kétszeres Echo-díjas művész külföldön ugyanakkora népszerűségnek örvend, mint hazájában: 4000 koncerten szerepelt több mint 100 országban, játékát több mint 400 album őrzi, és hírnevét újabban produceri munkái is öregbítik. A három kitűnő zenész most együtt hozza létre élőben és világítja meg minden oldalról a védjeggyé vált Haffner-hangzást, amely lendületes groove-ok, elbűvölő dallamok és érzékkel megformált zenei hangulatok összetéveszthetetlen kombinációja.  

Elsa Valle varázslatos zenei világának egyik titka, hogy az énekesnő remekül ötvözi a különböző zenei stílusokat. Az afro- és latin jazz hazai nagyasszonya ezúttal egy új, forradalmi irányzatra kacsint, amely napjainkban számos művészt tart bűvkörében. Ez a Dembow stílus, amely mára a modern zenei paletta teljes értékű részévé vált. Elsa Valle sajátos trióval szólaltatja meg új dalait; minden szerzeményt gyors, játékosan virtuóz dob kísér, a gitár pedig mesterien szövi át a dallamokat a jazzből és az afro-kubai zenéből táplálkozó harmóniákkal, az egyedi színekről emellett jellegzetes effektek is gondoskodnak. A Bakary együttes első fellépése óta kedvező fogadtatásra talál a közönség körében, Magyarországon belül és kívül egyaránt.

Az örmény származású David Yengibarian 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, ahol idővel az egyik legkeresettebb jazz- és világzenei előadóvá, zeneszerzővé vált. Hét saját lemezt jelentetett meg, illetve számos színházi és filmzenét is komponált. Népi ihletésű zenei világának fő forrása az örmény zenei hagyomány, az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, illetve az argentin tangó és az azt megújító Astor Piazzolla zenéje. Trióját mindenekfelett az improvizációra támaszkodó, szuggesztív és érzelemdús előadásmód jellemzi. A zenekar az utóbbi években több kiemelkedő hazai és külföldi vendéggel lépett színpadra, amilyen például Lukács Miklós, Tony Lakatos vagy Gevorg Dabaghyan. Repertoárjuk gerincét ezen a koncerten saját kompozícióik teszik ki, de balkáni és latin dalok is felbukkanhatnak a műsorban.  

A litván gitáros, Mindaugas Stumbras dinamikus, színes és rugalmasan sokoldalú zenei világot álmodott meg kvartettje élén. Festői szépségű kompozícióit a tág értelemben vett európai jazzszíntér és az amerikai jazzhagyomány impulzusai éppúgy alakítják, mint a litván népzene és a skandináv improvizációs zene hatásai. Az északi tájak levegőjét hordozó, érzelemteli dallamok kiérlelt, gyengéd hangon szólalnak meg, amelyet néha robbanásszerű, erőteljes kitörések és disszonanciák szakítanak át. Mégis, a kvartett zenéjének hangzását az a bensőséges alaphangulat határozza meg döntően, amelyet a melankólia és a nosztalgia minduntalan felsejlő érzései és a meditatív harmóniafolyamok teremtenek újra meg újra.  

Nani Vazana átütően erőteljes hangját és ellenállhatatlan színpadi jelenlétét állítja a kihalás veszélyétől fenyegetett ladino nyelv szolgálatába. Az énekesnő dalait alapvetően meghatározza multietnikus családi háttere; a ladino nyelvet, amelyet a millenniál dalszerzők között elsőként kezdett el használni, titokban tanulta meg marokkói nagyanyjától. Új albuma, a Ke haber dalszövegei ennek az ősi, elsősorban a családok nőtagjai között hagyományozódó nyelvnek a szellemét ragadják meg, és a jövőbe is utat mutatnak számára olyan aktuális társadalmi kérdéseken keresztül, mint a migráció, a gender vagy a női önrendelkezés. Az album hangzásai egy színes-szagos piaci forgatagba repítik a hallgatót, amely nyers, flamencóban gyökerező énekkel, lágy harsonaszólammal, mariachi gitárral, ütőhangszerekkel és zongorával elegyedik. Nani Vazana nemcsak a World Music Charts és az Europe Music Charts rangsoraiban szerzett előkelő helyet, hanem azon kevés művészek egyike is, akiknek zenéjét a Library of Congress élő relikviaként dokumentálta.  

„Az Anthem for No Man’s Land a mi zenei áldozatunk egy utópisztikus, befogadó társadalom oltárán, egy új, szabad képzeletbeli nyelven, amelyet nem köt sem származás, sem kulturális választóvonal. Albumunk címét az a törekvés ihlette, hogy olyan alkotásokat hozzunk létre, amely képes túllépni a territoriális gondolkodáson, a határokon és az egoizmuson. Ezt nem egy bonyolult nyilatkozatban fogalmaztuk meg, hanem inkább a zenénk közvetlenségén és érzelemgazdagságán keresztül szeretnénk kifejezni a közönségnek. Nemcsak kiállni akarunk a szabadság mellett, hanem a zenénkben meg is akarjuk azt élni – veled együtt, kedves hallgató.” Az Európa különböző pontjaiból egymásra talált kvartett összejövetelei sokkal inkább a szabadság szertartásos ünnepei, semmint hagyományos koncertek. Intenzív, több mint egy évtizedes közös munka során kiérlelt hangzásukban archaikus alpesi hatások, hamisítatlan olaszos ízek, pszichedelikus rock és ősi közösségek zenei gyakorlatából eredő poliritmia kavarog, robbanékony összjátékkal és szenvedélyes improvizációkkal megspékelve. A váratlan fordulatok és őrült hangzások vad keverékéből született zene néha hangos, néha csendes, néha teljesen elborult – de mindig más, mint amire számítanánk. A zenekar új albuma Anthem For No Man's Land címmel 2025 tavaszán jelenik meg az ACT gondozásában.

Ratko Zjaca gitáros-zeneszerző nevével több műfajban és számtalan nemzetközi album közreműködői között találkozhatunk, ám legismertebb projektjei a modern jazz és az improvizáció területéhez kötődnek, ahol kibontakoztathatja a bensőséges csendtől a perzselő intenzitásig ívelő, individuális és kézműves zenei világát. Munkásságának ebbe a vonalába illeszkedik a nemrég megalapított Triology is, amelyben a kubai származású, Európában második otthonára lelt nagybőgős, Roland Abreu, illetve régi tettestársa, a dobos Jože Zadravec társaságában ad elő eredeti szerzeményeket. A klasszikusnak tűnő felállás az ő kezükben meghökkentő hangzásbeli és hangszerelési megoldások forrásává válik, amelyekben egymást érik az ötletek, de a lelkesedés és a szenvedély egy pillanatra sem veszik a kompozíciók hajtóművének hátterébe.

Az 50-es és 60-as évek akusztikus zongoratrióinak hangzásától elrugaszkodva az Oùat a kézműves együtt zenélés emlékét és mai perspektíváit járja körül. A trió tagjai a jazzt a létező legnyitottabb módon értelmezik, ami arra készteti őket, hogy szembenézzenek napjaink hangzásaival és mozdulataival, majd alaposan megvizsgálják azokat. Ebben a működésmódban a kockázatoktól sem visszariadó zenéléssel azonos rangra emelkedik a figyelmes hallgatás aktusa is. Nevük nem véletlenül bontható fel a Once upon a time kifejezésre: ez a folyton beszélgető hármasfogat arra törekszik, hogy megtalálja a „hol, mikor, mi” hangzó jelentéseit. A trió Duke Ellington, Hasaan Ibn Ali, Elmo Hope, Per Henrik Wallin és Sun Ra zenéinek feldolgozásával kezdte pályáját. Debütáló albumuk, az Elastic Bricks (Umlaut, 2022) általuk komponált anyagában a hangzások és tempók hol felismerhető rendetlenségben, hol felismerhetetlen rendben keverednek. Második, The Strange Adventures of Jesper Klint (Umlaut, 2023) című lemezükön Per Henrik Wallin zenéjén keresztül valósították meg a határfeszegetés és a megkérdőjelezés egyre fokozódó vállalkozását. Digitális adventi naptárjuk, a Trial of Future Animals (2023) pedig minden eddiginél ékesszólóbban mutatja be azt a kollektív, koncentrált kreativitást, amellyel a lehető legtöbbet hozzák ki az ötletekből, az egymással megosztott helyből és időből.     

„Az élvezettel tálalt kompozíciók érettsége és tömörsége tapasztalt veterán zenészeket idéz, akik levetkőztek mindenfajta demonstratív hozzáállást, és pontosan tudják, mit csinálnak. Meleg, bensőséges szakaszok békében megférnek művészien szőtt, kontrapunktikus lírai felbuzdulásokkal. Majd ismét groove-os, nyaktörő tempót vesz a zene, és a három hangszer egymásnak passzolgatja a ritmus, a harmónia és a dallam megformálásának szerepét. A cool jazz jegyében fogant, polifonikus ötletek találkoznak összetett ritmikai finomságokkal és közép-európaias dallamfoszlányokkal. Döbbenetes virtuozitás sugárzik át újra meg újra a zenén, hogy a tisztán akusztikus, kézműves és áthallásokkal teli kamarajazz eszközévé váljon. Tobias Vedovelli, Štěpán Flagar és Martin Eberle világa az érzékiséget kreativitásra való törekvéssel párosítja, olyan zenét teremtve, amely a szívbe hatol, ugyanakkor az elmét is stimulálja.” – Andreas Felber, Radio Ö1  

Vörös Niki New Project zenekara sajátos zenei irányvonalat képvisel, amely radikálisan eltér a hagyományos, mainstream jazz világától. Zenei palettája széles spektrumot ölel fel, ötvözve a jazz, rock, indie és elektronikus elemeket. Niki dalszerzőként ezen a formáción keresztül valósítja meg saját zenei vízióját, amelyben személyes élmények, érzelmek és mélyebb tartalmak jelennek meg. Az együttes hangzásvilága friss, dinamikus és kísérletező, miközben a dalok szövegei személyes, érzelmekkel teli üzeneteket közvetítenek. Niki markáns, palástolatlan érzelmeket kifejező előadásmódja és a zenekar kiemelkedő magyar zenészeinek energikus, egyedi játékstílusa a formáció védjegyévé vált. Céljuk, hogy egyedülálló, innovatív zenei élményt kínáljanak, a modern jazz zenei elemeit a hagyományos rock és indie hatásokkal vegyítve, emellett hangsúlyos szerepet szánnak a lírai, elgondolkodtató szövegeknek is.  A Vörös Niki New Project tehát nem csupán egy zenekar, hanem érzelmekkel teli, eleven hangulatokat közvetítő zenei élmény, amely megérinti és elgondolkodtatja hallgatóit.

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. A Nemzetközi Jazznapon, amely Herbie Hancock, a jazz-rock egyik elindítója nevéhez köthető kezdeményezés, szinte magától értetődő, hogy a MAO is a jazz-rock műfajban született, ugyancsak terjedelmes repertoárjából szemezget. A sokoldalú trombitás-szerző Subicz Gábor, a zongorista Cseke Gábor és a szaxofonos szólam vezetője, Bacsó Kristóf és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél darabjai adják a műsor gerincét. A dobokon játszó vendégszólista személye meglepetés.

Hazánk egyik legkiválóbb jazzgitárosa, Gyémánt Bálint a kezdetek óta sokszínű és izgalmas formációkat erősít játékával, amely amellett, hogy a jazz és a kortárs improvizatív zene jegyeit viseli magán, a popzenét kedvelő közönséget is képes megnyerni. Oláh Krisztián zongorista a klasszikus zenei elemeknek és kompozíciós technikáknak, valamint a kortárs jazz improvizatív sodrásának és absztrakt ritmikájának szerves összekapcsolásából építi sajátos, dinamikus zenéjét. Közös projektjük a jazz művészi oldaláról közelíti meg a határtalan lehetőségeket magában rejtő gitár-zongora duót. Programjuk gerincét saját szerzeményeik és külön erre a formációra hangszerelt feldolgozásaik adják, de talán még fontosabb a folyamatos zenei interakció és párbeszéd, amely a duó egyik legfőbb jellemzője.

A Gyárfás Attila által életre hívott trió egyaránt merít a szabad improvizáció, a kortárs komolyzene és a tradicionális jazz eszköztárából, tagjai a hazai improvizációs zenei szcéna aktív képviselői. A zenekar hangzásának meghatározó eleme a modern analóg szintetizátor, amely Pozsár Máté kezei alatt hangszínek közel végtelen sokaságát hozza létre, sőt arra is képes, hogy egy szempillantás alatt váltson a benne rejlő, radikálisan különböző hangzások között. Az áramkörök által megformált és a hangszórók segítségével keltett rezgésekkel alkot kontrasztot a dobfelszerelés és Hock Ernő nagybőgőjének akusztikus megszólalása, azonban a zenészek figyelme és képzelőereje lehetővé teszi, hogy a három hangszer egységbe forrjon. A trió repertoárjának nagy részét Gyárfás Attila kompozíciói teszik ki, amelyek a három zenész improvizációs készségein alapulnak, de a Pozsár Máté által irányított sampler hangmintáit felhasználva a jazztörténet olyan felvételei is megszólalnak koncertjeiken, amelyekhez a zenekar tagjai szorosan kötődnek.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Ez a lemez egy még legendásabb, másik felvétel árnyékába került, pedig rengeteg szépség rejlik benne. A szaxofonos Paul Desmond a Dave Brubeck kvartett egyetlen tagja a zenekarvezetőn kívül, aki nagy név lett. Desmond 1959 augusztusában egy Time Out című lemezt vett fel a Dave Brubeck Quartet tagjaként – az egyik legsikeresebb jazzlemezt valaha. Szeptemberben Jim Hall gitáros, valamint Percy Heath és Connie Kay a Modern Jazz Quartetből csatlakoztak Desmondhoz második szerzői lemezére. A hátra dőlős, hűvös, elegáns, de dögösen szvingelő jazz aranykorának újabb példajaként a kvartett egységesen, rendíthetetlenül nyomja a korszak slágereit, melyek között MJQ-számok mellett főleg standardek vannak, de a CD újrakiadásra egy Desmond-szerzemény is felfért. Az altszaxofon behízelgő és tetszelgő, csábító és megnyugtató. Ezért lett a Playboy magazin szavazásán abban az évben megint első, erre utal az album címe. Ahogy azt a sorozat törzsközönségéből biztosan sokan sejtik, Dennert Árpád fogja a szaxofon egyik felejthetetlen mesterének hangzását a MAO ritmusszekciójával megidézni.

Gereben Zita a hazai könnyűzenei élet kiemelkedő énekes-dalszerzője. Saját zenekarát 2009-ben alapította, akikkel eddig három sikeres nagylemezt jelentettek meg, saját szerzeményekkel. Az első, ''színtiszta'' jazzlemezüket követően (Ready for the sun), megjelent második “Our Places” című album populárisabb hangvétele még tovább növelte a zenekar rajongótáborát. A harmadik "Az én fesztiválom" albumon pedig magyar nyelvű dalokkal lepte meg a hallgatóságot.  Az eklektikus műsorban a dalok az R'n'B, a pop, a blues, és természetesen a jazz stílusjegyeit is hordozzák. A sokszínű énekesnő zenei pályája során számos hazai formációval dolgozott együtt, tagja volt az Emil.RuleZ! zenekarnak, a Gringo Szárnak, valamint a Modern Art Orchestra, a Transform Quintet, a Random Trip, és a Nagy János Trioban is közreműködött. Mindezek mellett kirándulásokat tett a mozifilmek világába is, olyan betétdalokkal és kisebb szerepekkel, mint pl.a Boldog Születésnapot, Magyar Vándor, Majdnem Szűz. A Gereben Zita zenekar a hazai zenei élet elismert és tehetséges muzsikusaiból áll. A rendkívűl összeszokott csapat bátran nyúl a legkülönfélébb zenei stílusokhoz, egyedi hangzást adva, játékukban az improvizáció és a zenei szabadság egyaránt megjelenik. Az énekesnő koncertjein egy olyan utazásra invitálja közönségét, melyet zenekarával együtt elsöprő lendülettel varázsolnak egy nagyszerűen szórakoztató közös élménnyé.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Modern Art Orchestra À la MAO című sorozata azt a célt szolgálja, hogy új kontextusba helyezve adják elő a zenekari tagok szerzeményeit és adaptációit, esetenként újabb darabjait. A zenekar lemezeken és koncerteken a magyar jazz történetében párját ritkító hatalmas repertoárt hozott létre. Ezek egyes részét régi vagy új követőik így, tematikus, stilisztikai vagy más elrendezésben még nem hallhatták, ráadásul nem is mindegyiket adták ki lemezen és digitális formában. Akár ismét asszociálhatunk Herbie Hancock nevére is a Modern Art Orchestra szezonzáró tematikus estje kapcsán, mert ezt az utat Hancock szextettje is bejárta közel 30 éve: az aktuális pop slágereket dolgozták fel instrumentálisan. Persze amióta a jazz kialakult, azóta használja az improvizációhoz kiindulópontként a divatos számokat, a Nagy Amerikai Daloskönyv szinte csak musical, pop és film-slágerekből tevődött össze a harmincas évekre. Az utóbbi néhány évtizedben a pop új stílusainak frissessége a legnevesebb külföldi előadókat újra megihlette. A magyar jazz repertoárba is bekerültek a legsikeresebb popegyüttesek számai, ráadásul az olyan háziszerzők, mint Subicz Gábor, Bacsó Kristóf, és a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél film- vagy színpadi zenék adaptációját is elkészítették, az új jazz-standardek egész sorát létrehozva.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...