Varga Bendegúz 2026 tavaszán megjelenő új albuma, a No Excuses egy konceptlemez formáját öltötte: a zenekarvezető a kilencvenes évek első felében virágzó seattle-i grunge-rock mozgalom zenekarainak ikonikus, vagy talán éppen kevésbé ismert, de számára igen kedves dalait választotta ki, hogy a modern-mainstream jazz formanyelve szerint dolgozza fel őket együttesével. Annak ellenére, hogy rockfeldolgozásokról és nem saját szerzeményekről van szó, sikerült igazán sajátjukká tenni az anyagot, különösen a hangszereléseknek és az improvizációknak köszönhetően. Az új lemezen nemcsak instrumentális, hanem énekes számok is szerepelnek – a férfi rockénekesek által híressé tett dallamok interpretálására Bendegúz Koncz Krisztát, a 2024-es Müpa Jazz Showcase közönségdíjasát kérte fel, aki mély tónusú, érzelmekkel telített hangjával ad egészen új értelmet a daloknak.  

A Cafuné műsorán a brazil zene és a tradicionális dél-amerikai gitárzene különleges darabjai foglalnak helyet. Akusztikus hangzással, saját hangszerelésükben szólaltatják meg a brazil bossa nova és samba, illetve az MBP, vagyis música popular brasileira világát, amely az ország poszt-bossanova városi populáris zenei irányzata. Az autentikus hangzást fokozza Pataki Anna énekhangja, aki ritkán hallható természetességgel interpretálja ezt a stílust portugál nyelven. A lüktető samba és a lágy bossa nova sokrétű élményt ad a közönségnek: nyüzsgő, pezsgő és néhol édesen melankolikus, de mindvégig érződik benne a napsütés. A Cafuné tagjai valamennyien a hazai zenei élet kiválóságai, akik egyéniségükben és az általuk képviselt zenei stílusokban egyaránt sokszínűséget kölcsönöznek a zenekarnak. Eddig három nagylemezt jelentettek meg, koncertjeikre pedig folyamatosan megújuló programmal készülnek; a mostani műsoruk címe – Boa noite Budapeste, azaz Jó estét, Budapest – mögött nagy kedvencek és meglepetések is rejtőznek.  

Idén május 22-én lesz a nemzetközileg is elismert muzsikus, Bacsik Elek születésének 100. évfordulója. Bacsik az 50-es évek végétől a 60-as évek közepéig Párizsban élt, ahol elsősorban gitárosként lett népszerű, és olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Dizzy Gillespie, Michel Legrand, Quincy Jones, Kenny Clarke, Clark Terry, Elvin Jones. Franciaországban felvett két lemezét azóta többször is kiadták. Amerikában elsősorban jazzhegedűsként aratott sikereket, ahol két lemezt is készített. Az 1993-ban elhunyt művész munkásságáról számos cikkben és könyvben emlékeztek meg. Bacsik Elek így fogalmazta meg ars poeticáját: „A romák számára az országhatárok, a fajok vagy a kultúrák nem jelentenek korlátokat. Nekünk az egész föld olyan, mint a határtalan univerzum. Ez a mi küldetésünk az életben – megmutatni, hogy a világ mennyire nyitott. Én ezt a zenémen keresztül tudom megvalósítani, ami a szerelmem és az életem.” Az emlékkoncerten az ő pályafutásához köthető kompozíciók hangzanak el. Az est ritmusszekcióját Halper László gitáros, Horváth Pluto József basszusgitáros és Éles Máté dobos alkotja, akikhez három kiváló szólista csatlakozik: a nemzetközi szinten elismert hegedűvirtuóz, Roby Lakatos, a Budapestért, Gramofon- és Artisjus-díjas gitáros, Juhász Gábor, és a Babos Gitárverseny győztese, Fehér Márió Fábió.

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

A 2005-ben alakult Kada ad Libitum experimentális zenei projekt számok helyett többnyire tágan értelmezhető struktúrákat, szabályrendszereket alkalmaz, és ezek lehetőségeiből kiindulva minden egyes koncerten és felvételszituációban új tartalmakat hoz létre, amelyek végül mégis számokként, akár megírt kompozíciókként hatnak. Az együttes zenei kontrasztokkal dolgozik: előre megírt szakaszok és szabad improvizációk, akusztikus hangzás és zajzenei atonális hangkeltés, extrém dinamikák és szabadon bejárt stílusok között. A tagok különféle zenekultúrákból érkeznek, magának az állandó mozgásban lévő együttesnek ezért nem lehetnek igazán sem műfajai, sem tipikus stílusa – ehelyett mindenki úgy játszik, ahogyan egyéniségéből, tapasztalatából autentikusan adódik, és ahogyan az éppen létrehozott zenei történés hat rá. 2025-ben jelent meg a zenekar legutóbbi vinyl albuma Music for Virtual Audience címmel, amelyről ezen az estén is játszanak, de a műsor javarészt már új kompozíciókból fog állni – a progresszív kortárs jazz és az experimentális zene rajongóinak örömére.  

A Twang Twang két kalandozó szellem rég várt találkozása. Mészáros Ádám az elmúlt húsz év egyik legcsapongóbb hazai gitárosa, aki stílusokon és határokon átívelő zenei útja során megvetette lábát a pop-rock világában (Péterfy Bori & Love Band, Amorf Ördögök, Erik Sumo Band), otthonosan mozog az avantgárd jazz és a szabadzene területén (Jü, Qiyan, Jazzaj), népzenei gyökerű produkciókban is meghatározó szereplő (Tariqa, Saïd Chalaban, Mabon Dawud Republic), és előszeretettel kokettál társművészetekkel (Krétakör, Minden Csillag filmzene). A budapesti születésű, három évtizede Párizsban élő gitáros-zeneszerző, Palotaï Csaba stílusát a rock, a free jazz, a blues és a kelet-európai népzene határozza meg. Saját zenei projektjei mellett számos produkcióban vett részt például Thomas De Pourquery, Rémi Sciuto, John Zorn (Cobra), Omar Sosa, Steve Argüelles vagy Sylvain Rifflet oldalán. Eddig nyolc albuma került a BMC Records kiadásában a nyilvánosság elé: első együttese, a Grupa Palotaï után más formációkban is rögzített lemezeket, szólóban pedig a The Deserter, majd legutóbb a Soulbread című albumot.  Fotó: Pandur-Balogh Norbert, Vincent Bourre

A Deaf Platypus szeptett története a kortárs zenére szakosodott Jaroslav Ježek Konzervatórium falai között kezdődött Prágában, Jakub Doležal szaxofonos mentorálásával. A zenekar eleinte a fúziós jazz stílusában készült covereket játszott, amelyek helyébe idővel a tagok saját kompozíciói léptek: dallamaik humoros és ártatlan benyomást keltenek, ám a látszat megtévesztő, hiszen a hét fiatal zenész ugyanennyire szeret kísérletezni összetett ritmusokkal és finom szövésű, már-már neoklasszikus feldolgozásokkal is. Munkásságuk középpontjában azonban továbbra is a jazz szellemiségéhez hű improvizáció áll.  

A 2021-ben alapított Blu/Bry zenéje a modern jazzt folk hatásokkal, illetve klasszikus és elektronikus zenei elemekkel vegyíti. Repertoárjukat túlnyomórészt eredeti kompozíciók alkotják, a hangzást pedig közösen alakítják ki, ami egyedi és egységes arculatot kölcsönöz műsoraiknak. A fiatal zenészekből álló kvintett olyan versenyek nagydíját hozta el, mint a Jazz Juniors vagy a Central European Jazz Showcase, a JazzForum magazin pedig 2024-ben „az év új reménysége” kategóriában díjazta őket. 2023-ban adták ki első lemezüket Blubry címmel, amelyet 2025-ben az Ejber követett; lengyelországi fellépéseik mellett koncertnaptárjuk európai helyszínekkel is folyamatosan bővül.  

Hazánk egyik legkarakteresebb ütőhangszerese, Geröly Tamás és barátainak koncertje igazi csemegének ígérkezik a komplex struktúrájú kortárs szabadzene hívei számára. A formációt a műfaj kiemelkedő hazai reprezentánsai – egyben két zenészgeneráció képviselői – alkotják: Bolcsó Bálint megdöbbentően élő elektronikája, Czitrom Ádám izgalmas gitározása és a Geröly-tanítvány Cseke Dániel önazonos szaxofonjátéka szervesen fonódik össze a több mint másfél évtizede működő akusztikus-avantgárd Geröly trió két állandó tagja, Ajtai Péter és Geröly Tamás játékával. Az együtteshez vendégként csatlakozik a klasszikus zenében, a jazzben és a kortárs improvizációban egyaránt jártas klarinétos, Rozmán Lajos.

Premecz Mátyás neve a hazai közönség számára két dologgal forrt össze: egyfelől lendületes zenekarokkal – közéjük tartozik a Kéknyúl, Fábián Juli és a Zoohacker, Little G Weevil és a Barabás Lőrinc Kvartett, de Premecz kísérte Jackie Orszáczkyt is utolsó hazai turnéján –, másfelől egy óriási Hammond-orgonával. A Premecz Organ Trio túlnyomórészt a zenekarvezető saját szerzeményeit játssza, stílusuk egészséges keveréke a jazznek, a bluesnak és a funknak. A zenekar első lemeze 2025-ben jelent meg Chicken Pressure címmel, jelenlegi koncertjeik középpontjában pedig az a törekvés áll, hogy folyamatos jelenléttel a fizikai térbe helyezzék ezt a felpezsdítő, zsigereket átjáró zenét.  

A panamai születésű, jelenleg New Yorkban élő Anggie Obin klasszikus fuvolán kezdte tanulmányait, majd a jazz felé fordulva a Berklee ösztöndíjasa lett. Kvartettjével elsősorban saját – improvizációknak is helyet hagyó – kompozíciókat játszanak, amelyek kreatív, érzékeny megközelítéssel egyesítik a latin jazz, az 1960-as évekbeli spirituális jazz és a kortárs avantgárd hatásait. A fiatal fuvolista olyan neves jazz-zenészekkel dolgozott együtt, mint Danilo Pérez, Peter Erskine vagy John Patitucci. Első kislemeze, a Black Lives Matter mozgalomnak emléket állító Ballot or the Bullet 2024-ben látott napvilágot, debütáló albuma pedig Luz címmel várhatóan idén jelenik meg. A koncert az Institut Ramon Llull és a JAZZ I AM támogatásával valósul meg, a Catalan Jazz On Tour program keretében.

Négy kalandozó szellemű ember, akik számára úton lenni – fizikai és szellemi értelemben egyaránt – természetes közeg. Négy zenész, akik megállás nélkül feszegetik a hangszerük nyújtotta lehetőségek határait. A nemrég megalakult Ghetto Birds négy olyan személyiség találkozása, akik a társadalmi és műfaji alapú kereteken egy újfajta művészi közösség létrehozása által lépnek túl – dalolva és szabadon szárnyalnak, akár a madarak. A teheráni születésű Mahan Mirarab jelenleg Bécsben él. A speciális perzsa gitárjáról és egyéni zenei hangjáról egyaránt ismertté vált művész az iráni klasszikus zenét, az európai kamarazenét és a kortárs jazzt közérthető stílusban ötvözi. Lukács Miklós a világ egyik legismertebb cimbalmosa, aki úttörő szerepet játszott abban, hogy a hangszert a kortárs és nemzetközi zenei színtér teljes értékű részévé emelje. Munkássága a klasszikus zene, a jazz és népzenei hagyományok között képez hidat, a virtuozitást személyes zenei nyelvvel társítva.  Az olasz származású Daniele Camarda merész és szokatlan elképzelésekkel alakítja át a basszusgitár megközelítését. Zenéjében a kortárs jazz és az experimentális zene elemei, illetve a húroshangszer-játék különféle hagyományai alakulnak egymásba, gyakran élő elektronika bevonásával. A Budapesten született, jelenleg Bécsben élő Dés András elsősorban jazz-zenészként tekint magára, ám műfajokon átívelő munkája a művészi kifejezésmódok legváltozatosabb formái iránti nyitottságát is hűen tükrözi: dolgozott népzenészekkel, elmélyedt a kortárs klasszikus zenében, és írók, költők oldalán is szívesen fellép.

A Spischak Quartet a kortárs magyar jazz egyik izgalmas formációja, amely a műfaj hagyományait friss, modern hangzással és nyitott zenei gondolkodással ötvözi, egyaránt képviselve az improvizáció szabadságát és a kifinomult kamarazenei játékot. Repertoárjuk középpontjában a zenekarvezető kompozíciói állnak, amelyekben markáns témák, gazdag harmóniák és lendületes ritmusok találkoznak, teret adva a spontán zenei párbeszédeknek és a kreatív rögtönzésnek. Az együttes hangzását a szaxofon és a gitár lírai, ugyanakkor energikus játéka, a ritmusszekció dinamikus és érzékeny kísérete formálja egységes, karakteres hangképpé. Koncertjeiken a gondosan felépített, műhelymunka során kidolgozott kompozíciók és a pillanat varázsában, olykor hevében megszülető improvizációk egyensúlya teremt egyszerre elmélyült és felszabadult atmoszférát. Zenéjük képes megszólítani a jazz iránt régóta elkötelezett hallgatókat és azokat is, akik most fedezik fel a műfaj világát. Ezen a koncerten régebbi és új saját szerzeményeikből válogatnak, beleértve a 2025 novemberében megjelent Zöld kör című lemezük anyagát is.  

Az LFZE Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium nagyzenekara több mint 20 fiatal muzsikusból áll, akik szabad improvizációs folyamatmodelleken alapuló zenét játszanak. Az együttest Ajtai Péter és Pozsár Máté vezeti, tagjai között jazz- és klasszikus zenészeket egyaránt találunk. Munkájuk a magyar szabad zene hagyományát viszi tovább, amelynek gyökerei a kollektív alkotásban és a spontaneitásban rejlenek, miközben az improvizáció új formáit és struktúráit is keresik. 2024 áprilisában a Magyar Zene Házában az Új Zene projekt keretében léptek fel, majd szeptemberben a Konzis koncertek a Zeneakadémián sorozatban szerepeltek. Mostani estjükön free jazz klasszikusok és irányított improvizációk hangzanak el. 

A francia–magyar énekesnő és dalszerző, Izabella Caussanel első lemezén saját dalok mellett francia sanzonok és magyar népdalok feldolgozásai is helyet kaptak. Zenéjében az avantgárd jazz találkozik a sanzon és a népzene világával, ebből születik meg saját, kortárs hangzása. A Regarde című album ezt a sokrétegű zenei és kulturális identitást bontja ki: finoman építkező, bensőséges dalok és merészebb, szabadabb improvizációk váltják egymást, miközben a hangszerelések érzékenyen követik a történetmesélés ívét. Az album egyszerre őrzi a klasszikus elemeket és nyit bátran az új formák felé, így egy olyan világot teremt, ahol a francia líraiság, a magyar népzenei gyökerek és a kortárs jazz egymást erősítve szólalnak meg. 

Lakatos Ágnes új formációja, a Special Zone muzsikáját az izgalmas basszusritmika mellett új utakat kereső dallamvezetés jellemzi, amely modern, ugyanakkor letisztult, klasszikus zenei hatásokat is magában foglaló harmóniákra épül. Mindezt Lakatos Ágnes színes ének- és improvizációs technikája, Pozsár Máté free jazzből táplálkozó zongorajátéka és Pusztai Gábor plasztikus ütőkísérete teszi ízig-vérig egyedi zenei világgá. Műsoruk túlnyomórészt a zenekar nagybőgőse, Csuhaj-Barna Tibor kompozícióira támaszkodik, míg a dalok szövegét Enyedi Sugárka írta.

Mats Gustafsson és Erwan Keravec duója, a LUFT zenéjében a free jazzból és zajokból táplálkozó szaxofonjáték találkozik a duda újonnan születő hagyományával. A két zenész mikrotonális klaszterekkel, pneumatikus zajokkal, őrjöngő és oszcilláló hangzásokkal egyaránt kísérletezik, amely eddig ismeretlen alkotói energiák előtt nyitja meg az utat. Úgy tűnik azonban, hogy a formáció különlegességét még ennél is tovább képesek fokozni: meghívásukra barátjuk, Otomo Yoshihide is csatlakozik hozzájuk gitárral és lemezjátszóval a kézben, hogy LUFT_OTOMO név alatt hozzanak létre egy merőben egyedi és szokatlan triót.

A Szalay Gábor Organ Trio 2023-ban alakult, karakteres, mégis időtlen hangzást képviselő akusztikus jazzformáció, amely a gitár–orgona–dob klasszikus felállását friss megközelítéssel szólaltatja meg. Műsoruk középpontjában a zenekarvezető gitáros saját szerzeményei állnak, amelyekre letisztult formavilág és dallamközpontú gondolkodás jellemző. A saját dalok mellett a jazz 1950–60-as évekbeli aranykorának ikonikus darabjai is elhangzanak, finom utalásokkal olyan mesterekre, mint Wes Montgomery, Jim Hall vagy Thelonious Monk. A hagyományokra támaszkodó, mégis kortárs jazzben az improvizációk tiszta és átgondolt formában, az orgona dús textúrája, a gitár lírai hangja és a dob lendületes ritmikája pedig szoros egységben szólal meg. A koncertek atmoszféráját a pillanat szülte zenei párbeszéd és a frissesség határozza meg.

Gadó Gábor és Harcsa Veronika személyében két olyan művész működik együtt, akiket elsősorban jazzmuzsikusként ismerünk, munkásságuk mégis egyre hangsúlyosabban tolódik a klasszikus, régi- és kortárs zene felé. Zenei találkozásukból már két album is született a BMC Records kiadásában: a Shekhinah (2023) Gadó friss szerzeményeit tárta közönség elé Harcsa Veronika szövegeivel, a The Language of Flowers (2024) pedig Gadó több mint két évtizede, Molnár Eszter szövegeire és Winand Gábor számára készült kompozícióit élesztette fel. Legújabb lemezük, a júniusban megjelenő Yūgen címében is vállaltan kutatja tovább a zenei formák és hangzások mögött rejtőző titokzatos, megfoghatatlan szépséget – az album anyaga ezen a koncerten szólal meg először élőben.  

A 2002 óta fennálló Ektar zenekar improvizatív kamarazenét játszik, kompozícióikat balkáni, távol-keleti és afrikai zenei kultúrák inspirálták, de a szigorúbban szerkesztett darabokban a középkori zene, az európai népzenék és a kortárs zene hatásai egyaránt fellelhetőek. Nevük egyben ars poeticájuk is, hiszen az Ek-tar indiai szó jelentése egy-húr: az öt muzsikus kifejezésben, melodikus variációkban, ritmikában igyekszik úgy összeolvadni, mintha valóban egy húron játszana. Eszköztárukban a hagyományos jazzhangszerek mellett egzotikus instrumentumok is szerepelnek: Szőke Szabolcs a gadulka nevű, 14 húros balkáni vonós hangszert, míg Váczi Dániel az általa kifejlesztett fúvós hangszert, a glissotárt szólaltatja meg, amelyek mind a kompozíciókban, mind a szabad rögtönzésekben a többi hangszerrel harmonikus kölcsönhatásban vannak jelen.

„Laza alapokon mozgunk, de simán belecsúszunk hip-hop, jazz és mindenféle műfaji őrületbe, ami épp elkap minket. Kísérletezünk, keverünk, bontunk – nálunk nincs szabály, csak groove és energia” – vallja magáról a nemrég alakult Horror Monkeyz kvartett, amely 2026 májusában lép fel első ízben a nyilvánosság előtt. A formációt a magyar jazz fiatal és középgenerációjának kiemelkedő zenészei: Soso Lakatos Sándor, Oláh Tzumo Árpád, Lakatos Pecek Krisztián és Rigó Gábor alkotják, akik ebben az új zenekarban a jazz, a fúziós és a kortárs zene ötvözésével vállalkoznak intenzív, dinamikus hangzásvilág megteremtésére.

A Chris Devil Trio 2011-ben alakult a budapesti Zeneakadémia elsőéves jazztanszakos hallgatóiból. A triót három eltérő zenei egyéniség alkotja, akik egységes és koherens, mégis sokszínű produkciót hoznak létre. Első koncertjüket Sörpa Trio néven adták, amely az együttes tagjainak nevéből alkotott mozaikszó volt. A következő évben új nevet választottak: a zenekarvezető nevének angol fordítását vették fel. Az összetartó hármas egység olykor vendégekkel is kiegészül, így játszottak többek között Ávéd János, Borbély Mihály, Gyémánt Bálint, Oláh Krisztián vagy Tóth Viktor társaságában is. Repertoárjukat elsősorban saját szerzemények alkotják. Ahogyan az együttes neve is ellentétekre épül, úgy zenei világukban is gyakran jelennek meg éles kontrasztok: hangulatok, stílusok és zenei karakterek ütköznek egymással. Ezen a koncerten élőben mutatják be Sounds of Devil című albumukat, amelynek koncepciója szintén erre a kettősségre épül – az egymást követő darabokat az érzelmi skála két véglete határozza meg, a kirobbanó feszültség és a mindent átjáró béke.

A Double Weisz Quartet zenéje a gyerekkori összekapaszkodásból eredő ösztönös bizalomra épül. A formációt Weisz János víziója hívta életre, míg a zenei folyamatokat Weisz Gábor tartja kézben és tereli a megvalósítás felé. Ebben a közegben Sárdi Ádám hajszálpontos basszusmenetei és Szegő Dávid sűrű, dinamikus dobolása jelentik azt a stabilitást, amelyre a két testvér szabadon építkezhet. Koncertjeik során a megírt témák és a szabad improvizációk nem válnak el egymástól: a rögtönzött részek frissessége visszahat a kötött szakaszok előadásmódjára, így a zene folyamatos mozgásban marad. A kvartett védjegye a rétegzett, egymásba fonódó ritmika és a zongora szerteágazó harmóniakészlete. Hangvételük bátran kalandozik a szélsőségek között: az elgondolkodtató, absztrakt kortárszenei elemektől kezdve a váratlan, olykor ironikus zenei humorig számos eszköz megtalálható a palettájukon. 

Az idei Babos visszhang koncerten, születésének 77. évfordulóján Babos Gyula nagygitárja Gyárfás István kezében szólal meg az Opus színpadán. A Babos visszhang sorozat koncertjein minden évben más és más művész játszik a hangszeren, hogy így állítsunk méltó emléket Babos Gyula zenei munkásságának. „A nagygitár egész pontosan egy Gibson Super 400-as modell, amelyet akár a jazzgitárok királyának (vagy királynőjének?) is bátran nevezhetünk. Az én fő hangszerem is egy ilyen gitár, bár kicsit későbbi évjárat. Így amikor még az IF Caféban duóztunk Babos Gyulával, nem kellett sokáig gondolkodnunk a néven: Super 800. Ennek a számomra nagy emberi és zenei élményt jelentő formációnak is szeretnék emléket állítani a koncerten, kiváló muzsikustársaim közreműködésével” – mondta el Gyárfás István.

A Körbezár egy hang című album S ï n t h ï a és Möntör Máté harmadik közös lemeze, amely ezúttal quartet felállásban – Nyirő Áron (dob) és Dénes Ábel (bőgő) közreműködésével – született meg. A magyar nyelvű szerzemények személyes élmények, emlékek és álmok lenyomatai: hol a valóság finom rezdüléseit, hol egy mesés, belső világ hangjait idézik meg. A duó korábbi, intimebb hangzásvilágát most gazdagabb textúrák, dinamikusabb hangszerelés és szabadabb zenei kommunikáció váltja fel – megőrizve a párosra jellemző érzékenységet és őszinteséget. S ï n t h ï a, vagyis Horváth Cintia jazzénekesnő előadásait derűs nyugalom és határozott erő jellemzi. A Bartók Konzervatórium jazz-ének tanára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte diplomáját, kvintettjével elnyerte a Müpa Jazz Showcase különdíját, fellépett a londoni 606 Clubban, és olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Núria Rial vagy Bobby McFerrin. 2021-ben a Lakatos Ablakos Dezső előadóművészi ösztöndíj támogatta művészi pályáját. Négy éven át volt a Balázs Elemér Group énekesnője, valamint 2018 óta a Voice Drops acapella együttes tagja. Möntör Máté jazzgitár-előadóművész és tanár, a Snétberger Zenei Tehetség Központ és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori hallgatója. Zenei világát a modern jazz, a klasszikus zene és a blues inspirálja; előadóként kortárs, mainstream jazz, színházi és popzenei produkciók aktív résztvevője, játékával az elmúlt években Európa számos színpadán találkozhatott a közönség. Nevéhez fűződik többek között a Hungarian Jazz Transcriptions és a Jazz Guitar Etudes című könyvek kiadása, valamint a METRONOM zenei társasjáték fejlesztése.   

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan....

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...