Nem kell különleges képességekkel születni ahhoz, hogy a Roman Britschgi Quartet zenéje szinesztéziát váltson ki az emberből és vizuális tapasztalatokkal ajándékozzon meg: a szobrászként is tevékenykedő bőgős-zenekarvezető és zenésztársai ugyanis képesek olyan erősen láttatni a zenével, hogy annak hallatán akár egész élettörténetek és komplett szituációk pereghetnek le előttünk egy képzeletbeli filmvásznon. Nosztalgikus keringőik, melankolikus és áradó tangóik, és a klezmer zenéből táplalkozó futamaik – amelyek csupán körvonalaikban sejlenek át a jazz és a kamarazene sűrű és gazdag szövetén – történelmi korokon és zenei kultúrákon át vezetik a hallgatót. Talán innen a legújabbi, Opusban is elhangzó lemezük címe, a M O T O, ami annyit tesz, 'mozgásban'. A lemez alcíme a Perspektívák, amelyet Britschgi épp a jelen és a múlt között felfedezhető, térben leképezhető viszony felől magyaráz: "A Perspektívák improvizatív részeivel a tér-idő kapcsolatot próbálom meg ábrázolni, amennyiben minden rögtönzött rész a megkomponált tételek előhírnőke. Így a spontán Új és a szervezett Régi folyamatos párbeszédben állnak - ez adja a MOTO lendületét".

Fotó: Aylin Izci