A Gentry Sultan az utóbbi évek hazai kortárs jazz- és improvizatív szcénájának egyik leginkább határátlépő formációja, amely következetesen a műfaji kategóriák feloldására és újrarendezésére törekszik. Az Opusban bemutatott műsoruk nem pusztán koncertként, hanem egyfajta atmoszférikus hangkísérletként is értelmezhető: a kompozíció és a szabad improvizáció közötti feszültségtérben kibontakozó zenei folyamatban a struktúra és a spontaneitás egymást feltételező minőségekké válnak.

A kvintett szerint a Gentry Sultan „a rejtélyes Pop Ivan legenda egyedüli élő elsőszülött leszármazottja”, amely 2012-ben kötött „instrumentális vérszerződést”. Alkotói attitűdjükben az irónia, a rituális gondolkodás és a kollektív improvizáció egyszerre van jelen, míg a hangzásvilág tudatosan függetleníti magát az aktuális trendektől: egyfajta „lehívott őserőként” működik, amely anarchikus érzelmi energiákat transzformál sűrű, mégis átjárható zenei szövetekké.

A zenekar zenéjében az afro zenei örökség, a sramli groteszk nosztalgiája, a hatvanas évek tánczenéjének kollektív emlékezete, illetve a pszichedelikus és free jazz hagyományok egyaránt jelen vannak, miközben mindezt spirituális-punk mantraszerű ismétlődések és dadaista formaképzés szervezi egységbe. A vulgár-folkos gyökerek és a „vox humana” hangzásformái, valamint a sokirányú, izgága elektronika folyamatosan destabilizálják a befogadás megszokott kereteit. A darabok gyakran lassan építkező ívekre támaszkodnak, amelyekben a hangszínek finom alakulása és a kollektív figyelem dinamikája kerül előtérbe.