A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező, urbánus tánczenét játszó Kéknyúl egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztivál-körforgásnak. Bár a csapat korábbi hangzása Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs – védjegyének számító – Hammond orgonája köré épült, a 2015 végén megjelent Crowded Universe című legfrissebb lemezük anyaga új koncepcióra épült: nyolc egyenrangú muzsikus szőtt rajta izgalmas zeneszövetet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal, sok vokállal és Andy Hefler szenvedélyes, karakteres, óceánon túli énekével.

 „Új lemezünkön teljesen új arcunkat szerettük volna megmutatni” nyilatkozta a zenekarvezető Premecz Mátyás. „Sokkal tudatosabb zeneszerzéssel, rengeteg kollektív munkával készültek az új dalok, ezáltal szinesebb, érzelmesebb lett az anyag, sok általunk szeretett stílust ölel fel.” A megszokott funkos alapok (amelyek önmagukban is új dimenziót kapnak azáltal hogy a basszus-lüktetés immáron nem az orgonából, hanem Bata István basszusgitárjából szólal meg) és soulos dalok számtalan izgalmas irányba indulnak el, a jazz helyett ezúttal inkább a rock, sőt a pszichedélia világába. Sokkal nagyobb szerepet kap Csókás Zsolt gitárja és a hazai zenekaroknál szinte egyedülálló módon az egész csapat vokálozik – ilyet utoljára hazai színpadokon a hetvenes évek ‘etalon-zenekarainál’, az LGT-nél vagy a Generálnál hallhattunk. A hab a tortán Andy Hefler éneke, amely lubickol az új dalok adta lehetőségekben, az érzelmek széles skáláját bejárva, egyes dalokon belül is.

 Az elmúlt évek legizgalmasabb hangszer-orientált, egyszerre felnőtt, mégis játékos poplemezét készítette el a Kéknyúl, a dalokban ezúttal egy lépéssel hátrébb vonuló Premecz Mátyás dalszerzőként és zenekarvezetőként is a legjobb hazai csapatok közé katapultálta szerelem-gyerekként dédelgetett zenekarát.