„Ligeti György zenéjét játszani-hallgatni számomra mindig pont olyan, a pillanatban megszülető élmény, mint amikor improvizálok, akár jazzt, akár csak úgy, műfaji határok nélkül. A Mester zenéje – miközben a legapróbb részletekig menően, matematikai pontossággal megmunkált – állandóan megújítja önmagát, mint egy örökzöld növény, meg nem szűnő spontaneitással. Úgy is mondhatnánk: elcsépelhetetlen. Az állandó változás érzete, az áramló dinamizmus erős hatást gyakorolt rám akkor is, amikor ezt a műsort komponáltam, csakúgy, mint a darabok tiszta logikája. Én is törekedtem a szerkezetek és formák tisztaságának megteremtésére, de arra is, hogy emellett bőven legyen tér előre ki nem számítható zenei történések »kipattanására«, amelyek az improvizatív részek keretében majd minket is kellően meglepnek. Elsősorban Ligeti zongoradarabjaiból (Etűdök, Musica ricercata és a fúvósötösre írt Bagatellekből válogattam teljes darabokat vagy csak részleteket inspirációs forrásnak, és ezeket vittem tovább a fantáziám és a nonettformáció egyedi hangzása által ihletett dimenziókba.”

Szabó Dániel