A „Kis óriás”, avagy Johnny Griffin, a hard bop egyik úttörő tenorszaxofonosa pályája elején, 1957-ben rögzítette A Blowin' Session című albumot a Blue Note-nál, amin – a jazzben szokatlan módon – egy tenorszaxofon-triumvirátus játszik. Griffin mellett John Coltrane, és a hard bop szcéna egyik leginkább alulértékelt tenorszaxofonosa, Hank Mobley erőteljes összjátéka révén válik a lemez a jazztörténet egyik legintenzívebb hard bop opuszává. (Eredetileg egyébként Coltrane nem játszott volna ezen az albumon, de Griffin akkoriban véletlenül összefutott vele Rudy Van Gelder stúdiójában, és hirtelen ötlettől vezérelve elhívta a lemezfelvételre.) A fúvósszekció erejét ráadásul tovább fokozza az akkoriban még szemtelenül fiatal és virtuóz Lee Morgan trombitajátéka, aki ugyanebben az évben Coltrane Blue Train című lemezén is játszott. A Blowin' Session ritmusszekcióját szintén a kor legnagyobbjai alkották: a doboknál Art Blakey, a bőgőnél Paul Chambers, míg a zongoránál Wynton Kelly foglalt helyet. Tulajdonképpen mind ugyanabból az istállóból, Art Blakey Jazz Messengers zenekarából és Miles Davis kvintettjéből jöttek, de többen játszottak Dizzy Gillespie bigbandjében is. Az azonos zenei háttér ellenére a három tenoros zenei megközelítésmódja meglehetősen eltérő volt. Griffin extrovertált előadói-attitűdje, érdes soundja, és elképesztő virtuozitása miatt kiérdemelte a „világ leggyorsabb szaxofonosa” címet. Mobley nagyívű, lekerekített hangja és átgondolt, logikus játéka messziről felismerhető volt. Coltrane pedig már ekkor minden konvenciót felrúgott szólóiban. A lemezen két Griffin-szerzemény, (a Ball Bearing, illetve két verzióban a Smoke Stack) és két sztenderd, az All the Things You Are és a The Way You Look Tonight szerepel. Utóbbi különös figyelmet érdemel, hiszen abban Griffin és Mobley elképesztő gyorsasággal „felesel” egymással, miközben Coltrane a gyors tempó ellenére is képes hozni a rá jellemző összetett akkordváltásokat. Johnny Griffinnel nem mellesleg a MAO elődje, a szintén Fekete-Kovács Kornél vezette Budapest Jazz Orchestra még játszott együtt 2004. szeptemberében, így ez a koncert nem csupán tiszteletadás, de emlékezés is.