A többszörös Grammy-jelölt, Guggenheim- és MacArthur-ösztöndíjas Miguel Zenón azok közé a zenészek közé tartozik, akik mesterien egyensúlyoznak az innováció és a hagyomány gyakran ellentmondásos pólusai közt. Széles körben tekintik generációja egyik legizgalmasabb és legerőteljesebb szaxofonosának, aki – a latin-amerikai népzene és a jazz elegáns összehangolásának tökéletesítésére koncentrálva erőfeszítéseit – zeneszerzőként is koncepciózusan egyedi hangot üt meg.

A Puerto Rico-i San Juanban született és felnőtt Zenón zenekarvezetőként eddig tíz lemezt jegyez, köztük a tavaly megjelent Típico (2017) és a Grammy-re nevezett Identitites Are Changeable (2014) című albumokkal. A muzsikus kétszer is szerepelt a patinás jazz-folyóirat, a Downbeat címlapján, s több vezető lap is közölt róla cikkeket (The New York Times, The Wall Street Journal, The Los Angeles Times). 2014-ben a Jazz Times Critics Poll az Év Jazzművésze és az Év Altszaxofonosa kategóriákban nyilvánította nyertesnek, a Jazz Journalist Association pedig a 2015-ben választotta az Év Altszaxofonosának.

A jazz számos kiemelkedő alakjával működött együtt (The SFJAZZ Collective, Charlie Haden, Fred Hersch, Kenny Werner, David Sánchez, Danilo Perez, The Village Vanguard Orchestra, Guillermo Klein & Los Guachos, Jeff Ballard Trio, Antonio Sanchez, Miles Okazaki, Ray Barreto, Andy Montañez, Mingus Big Band, Bobby Hutcherson, Steve Coleman és sokan mások). Zeneszerzőként többek között az SFJAZZ, a New York-i Amerikai Művészeti Tanács, a Chamber Music America, a Logan Center for Arts, a Hyde Park Jazz Festival, a John Simon Guggenheim Alapítvány, vagy a PRISM Quartet felkérésre írt kompozíciókat. Több száz előadást és mesterkurzust tartott úgy hazai intézményekben, mint a világ minden táján, s a New England Zeneművészeti Konzervatórium állandó tanára. 2011-ben megalapította a Caravana Cultural programot, amely Puerto Rico-ban vidéki helyszínekre szervez és mutat be ingyenes jazz koncerteket. 2008 áprilisában Zenón elnyerte a rangos John Simon Guggenheim Alapítvány ösztöndíjat, s még ugyanabban az évben egyike volt annak a 25 megkülönböztetett személynek, akit az áhított MacArthur Fellowship-re, közkeletű nevén a „Genius Grant”-re, azaz a „Zseni-ösztöndíjra” választottak.

Miguel Zenón tizedik albuma, a Típico, mindenekelőtt régóta működő kvartettjének megünneplése. Az elmúlt években – ezt az alapfelállást kibővítve – több lemezére is hívott zenészeket, hogy Puerto Rico-i örökségének különböző aspektusait feltárja. Az az új album intimebb hangot üt meg, fókuszát az otthoni élet és Zenón saját személyes és szakmai élményei felé közelíti, melyek oly egyedivé teszik zenekarát.

„Ahogy írtam a zenét, elgondolkodtam azon, mit jelent nekem ez a zenekar és benne a srácok” - magyarázza. „Visszatértem ahhoz az alapeszménkhez, hogy olyan közös nyelvet teremtsünk, mely zenekarként azonosít be minket.”

Ez a nyelv több mint egy évtizede fejlődik már. A zongorista Luis Perdomo és a bőgős Hans Glawischnig az ezredforduló óta vannak együtt Zenónnal; Henry Cole pedig 2005-ben csatlakozott a zenekarhoz. Alapnyelvük a teljességgel gördülékeny modern jazz, minden olyan instrumentális bátorsággal, ritmikai és harmonikus komplexitással, amire ez a kifejezés utal. E nyelven belül viszont az a dialektus, amelyet az évek során közösen teremtettek meg, jól megkülönböztethető.

„A Típico cím egy régióhoz vagy embercsoporthoz kapcsolódó szokásokra, vagy bármi egyéb ezekhez kapcsolódó dologra utalhat” – mondja Zenón. „Amikor komponáltam, arra a zenére gondoltam, amely bennünket és ezt a zenekart beazonosítja.”  Nem véletlen, hogy egy fa különböző részeit választotta az utolsó három darab címéül. „A zenekarra úgy tekintettem, mint egy fára, magamra pedig mint egyfajta őrzőre. Úgy értem, hogy miközben én is része vagyok ennek, estéről estére figyelem ezeket a csodálatos zenészeket, és azt, ahogy ezt az élő szervezetet folyamatosan alakítják”.

miguelzenon.com