A Manuel Hermia és Kari Ikonen vezette, 2015-ben alapított multinacionális Orchestra Nazionale della Luna olaszos hangzású neve éppoly megtévesztő, mint az az állításuk, hogy megalakulásukat követően egycsapásra a Hold egyik legfontosabb zenekarává váltak. Az viszont kőkeményen igaz, hogy a kvartett változatos és rendkívül eredeti repertoárja, a Sébastien Boisseau és Teun Verbruggen alkotta ritmusszekció kreativitása, s a szólisták leleményes és energikus játékmódja egyaránt lenmyűgözik a jazz kedvelőít és a lunátikusokat, s nem csupán a Holdon, hanem itt a Földön is.

„Azok, akik azt hiszik, hogy a szaxofon-zongora-bőgő-dob kvartettről már mindent elmondtak, amit lehetett, nem hallották még az Orchestra Nazionale della Luna játékát: ők négyen rendesen megcibálják majd a fülüket” Jean-Pierre Goffin, Jazzhalo.be

A szaxofonos-fuvolás Manu Hermia eklekticizmusa közismert: a Rajazz tagjaként Coltrane-i játékmódot idéz, saját kvintettje, a Murmure of the Orient világzenét játszik, míg a Slang tagjaként elektro-globalista világba kalauzol. Sőt, szíve mélyén libertariánus hajlamai is vannak, ahogy azt a Manolo Cabras és Joao Lobo alkotta triójával felvett Austerity, vagy a francia csellista, Valentin Ceccaldi és a dobos Sylvain Darrifourq közreműködésével készített God At The Casino albumokkal egyaránt bizonyítja. Így aztán nem csoda, hogy ebben a sokszínű zenekarban is otthonára lelt.

A zongoraművész, moog-játékos és zeneszerző Kari Ikonen többek között a 2013-as év Yrjö-díjának nyertese és az Év Finn Jazz Zeneszerzője, aki saját Kari Ikonen Triója mellett számos más zenekar és projekt résztvevője, mint például a Quartet Ajaton és a Trio Toffa. Olyan zenésztársakkal dolgozott, mint Louis Sclavis, Lee Konitz, Bob Moses, Ingrid Jensen, Magnus Broo, Vincent Courtois, vagy Ron McClure. Kari Dél-Koreában, Japánban, az USA-ban, Örményországban, Törökországban, Oroszországban és 23 európai országban szerepelt. Játékát és kompozícióit több mint 40 album dokumentálja, ezek közül öt a saját neve alatt jelent meg.

Sébastien Boisseau az európai jazz színtér egyik legkiemelkedőbb nagybőgőse. Miután együtt dolgozott Jean-François Jenny-Clarkkal, később Alban Darche és Matthieu Donarier szaxofonosok, a zongorista Martial Solal, a gitáros Gadó Gábor voltak zenésztársai, tagja lett a belga Mâäk's Spiritnek, Daniel Humair legendás Baby Boomjának, az European Jazz Ensemble-nek és egy rangos kvartettnek Joachim Kühn, Christophe Monniot és Christophe Marguet társaságában.

Teun Verbruggen a belga jazz élet egyik legaktívabb dobosai: játéka leheletfinom Jef Neve és Igor Gehenot zongoratrióiban, ugyanakkor kalandosan merész és szabad a Flat Earth Society-ben (ősszel a CAFe Budapest fesztivál keretében a BMC nagytermében hallhatjuk majd őket), a Mauro Pawlowski gitárossal közös Othin Spake-ben, a The Bureau of Atomic Tourism formációban Marc Ducret-vel, vagy olyan amerikai vendégekkel, mint például Andrew d'Angelo szaxofonos.

„Valódi európai formációval, tökéletesen összeforrott kvartettel van dolgunk, amely a két szólista állandó kölcsönhatásán, és egy fantasztikus ritmusszekción alapul: Boisseau és Verbruggen folyamatosan dolgoznak, figyelik egymást és osztoznak az együttjáték nyilvánvaló örömében. Olyan zene ez, amely szökőárként ragad magával. Érdemes koncerten is felfedezni őket!” Claude Loxhay, JazzAround

manuel-hermia.com 
kariikonen.com 
sebastienboisseau.com 
teunverbruggen.com