A zenekar és Lisztes Jenő közös munkája a zenekar vezetője, Weisz Gábor ötlete nyomán indult, akire a cimbalomművész játéka felkavaró hatással volt. Zenéjüket az egyszerű, de ötletgazdag formákra épülő dallami, ritmikai és motivikus építkezés jellemzi, tele vibrálással, lendülettel és erővel. Stílusuk magába olvasztja a swing, a groove, a blues és a folk elemeit, amelyek olykor a monoton törzsi zene hatásának illúziójával vegyülnek. Repertoárjukban saját szerzemények mellett változatos hangulatú feldolgozások is szerepelnek, amelyeket egyéniségüknek megfelelően formálnak át és gazdagítanak új színekkel, tág teret hagyva az egyéni és a kollektív improvizációnak. A hangszerelés néhol kimondottan könnyed, máskor meglehetősen elvont és súlyos, olykor kísérletező vagy kortárs elemeket idéz, és alkalomadtán a groteszkbe hajló humort sem nélkülözi.