„Él egy angyal, Sonifer, aki a szivárvány tizenkét színéből fűz gyöngyöt.
A nappal gyűjtött gyöngyökből alkonyattájt elkészíti az aznapi színsort, majd ezt ismételgetve fűzi láncát egész éjjel.
Amikor elkészült, néhány szemet megérint ujjával: ezek hajnalban, ahogy tekintetét végighordozza az elkészült füzéren, sorra felvillannak.”

A tizenkét szín – a kromatikus skála hangjai.
A színsor – a retikulum.
A láncon végigfutó tekintet – az idő.
A felvillanó gyöngyök – a megszólaló hangok.

Ez a retikuláris zene.

Váczi Dániel a magyar zenei szcéna legsokoldalúbb zenészeinek egyike. Hangszercsaládot és logikai játékot fejleszt, zenészként a jazz és a klasszikus/kortárs komolyzene határterületein barangol, a Müpa orgonájára ír zenét. Zenei teoretikusként kidolgozott egy új, általa retikulárisnak nevezett zenei rendszert. Az utóbbi időben a kőszegi iASK Collegium Sonorum nevű zenei központjának ösztöndíjasa, majd kreatív munkatársa.

A Váczi Dániel Multet a 2001-ben alakult trió kibővített változata. Műsorukban a szigorú szabályok szerint működő retikuláris koncepció ötvöződik a szabad improvizációval. A zenekar bemutatkozó lemeze 2018 végén jelent meg a Future Music Records gondozásában.

Kritikák a lemezről:
Végső Zoltán - ÉS  
Wagner Sára - Papageno 

https://danielvaczi.bandcamp.com