„Leïla Martial több mint énekesnő: ő érzelmek teremtője” Jean-Marc Gélin, JAZZ MAGAZINE

Az elképesztő vokális képességekkel rendelkező francia Leïla Martial a new-wave jazz és a rock elemeiből gyúrta össze elbűvölő zenei univerzumát. Leïla a legelterjedtebb, s ugyanakkor mégis talán legritkább „hangszer” egyik legtapasztaltabb mestere: az emberi (ének)hang határtalan kreativitásának birtokosa, mely simogatni, sikítani, fájdalmat okozni, megnevettetni, vagy a természet hangjait utánozni egyaránt képes – azért, hogy egy-egy darabot a leghitelesebben tolmácsoljon.

A Laborie Jazz kiadónál megjelent második albuma, a Baabel zenei gazdagságához ugyanakkor Leïla mellett triójának másik két, vele szinte már családként összeforrt tagja sem kevésbé járul hozzá. Pierre Tereygeol lázas gitárszólói, Eric Perez változatos ritmusai, olykor kontrollált hangzuhatagokba torkolló játéka éppoly szerves része a Baabel váratlan csavarainak és finomságának, izzó őrületének vagy épp csendes nyugalmának, mint Leïla senkihez sem hasonlítható hangjai.

Barátja, Émil Parisien nyomdokait követve, a Franciaország délnyugati részéről, zenészcsaládból származó Leïla Martial 10 évesen már az alig ezer lelket számláló, de a Jazz in Marciac Fesztiválja révén mégis világszerte ismert okcitán falucska jó nevű zeneiskolája, a Collège de Jazz à Marciac növendéke lett. Ezt a toulouse-i konzervatórium, majd számos további jazz-tanulmány követte, ám Leïla mégis jó ideig tétovázott a színészi és a zenészi pályafutás között. A dolog akkor billent az utóbbi felé, amikor 2009-ben megnyerte a Concours de la Défense verseny legjobb szólistának járó díját (melyet akkor ítéltek oda legelőször énekesnek), majd végérvényesen akkor, amikor 2012-ben egész Franciaországot meglepte Dance Floor című debütáló albumával. 2014-ben kvartettjét az AJC Network beválasztotta választotta az egy éven át tartó Jazz Migration turné négy fellépője közé.

Az oly különböző előadók, mint Eric Dolphy vagy Médéric Colignon zenéjéből ihletet merítő Leïla Martial az Opusban gyakran megfordult svájci Andreas Schaerer francia megfelelőjeként is jellemezhető, akivel egyébként a Südtirol Jazz Fesztiválon fel is lépett. Felejthetetlen volt a Leïla Martial Onomatopeic Special elnevezésű alkalmi kvartettjének 2016-os koncertje is a lengyelországi Żoryban évente megrendezett Voicingers fesztivál gáláján, ahol két nagyszerű lengyel zenész mellett az ütőhangszereken játszó Dés Andrással folytatott elképesztő zenei párbeszédük késztette a közönséget fergeteges ovációra.

Leïla szívesen említi meg Björk, az ikonikus francia Magma zenekar, Bobby McFerrin, Maria Joao vagy Camille nevét is, amikor zenéjének inspirációs forrásairól faggatják.