A Rákfogó zenekar több mint negyven éves. Annak ellenére is igaz ez az állítás, hogy a Szakcsi-Babos-Ráduly-Orszáczky-Kőszegi felállás csak rövid ideig, 1972 és 1974 között működött. A hazai jazz-rock zászlóshajójának hatása azonban évtizedeken át tartott, és nemcsak a legendás felállás tagjainak pályafutására, hanem az egész magyar jazzélet alakulására is döntő befolyással bírt.

Noha Orbán György Orszáczkyval ellentétben basszusgitár helyett bőgőn játszik, a zenekar a szó egyik értelmében sem közeledik a klasszikus hangzásvilághoz, sőt. Míg Szakcsi most is kizárólag Fender Rhodes-on játszik, Babos Gyula gitárjátéka az eredeti soundot idézte, akinek helyére halála után a különleges hangzásvilágú, briliáns Fenyvesi Márton került, jelen felállásban Ráduly Mihály szaxofonját a kiváló zenész-zeneszerző Fekete-Kovács Kornél trombitája váltja, melyet elektronikus effektek tesznek még modernebbé. Kőszegi Imre dobjátéka pedig szakít a bebop hagyományaival, melyet külön erre a projektre készíttetett cintányérokkal és kiegészítőkkel tesz még színesebbé és eredetibbé.
Ez a zenekar nem emlékzenekar, s bár a repertoárban szerepelnek eredeti dalok, ezek is – csak úgy, mint a Davis, Coltrane, Zawinul örökzöldek – újragondolt formában szólalnak meg, az egykori Rákfogó kísérletező kedvű, formabontó, szabadságvággyal átitatott szellemiségét idézve.

A zenekar nemcsak a Rákfogó újraéledését ünnepli, hanem Szakcsit is, aki 2018-ban volt 75 éves, és 60 éve zongorázik a pódiumon mindenki legnagyobb örömére.