Mi lenne, ha eljátszanánk a gondolattal, hogy egy huszonéves srác feltűnik New Yorkban, mint fantasztikus zongorista, nagyszerű számokat komponál, elég jó dobos ahhoz, hogy a Juilliardon tanítsa a hangszert, és mindehhez elég kapós basszgitáros – ám mindez egy személyben! Annak az esélye, hogy felfigyeljenek rá, elég nagy. A róla szóló hírek hamar bejárnák a jazzköröket, a kritikusok hamar tudatára ébrednének zenei tehetsége izgalmas voltára, és még mielőtt betenné a lábát az Óvilágba, már valószínűleg felépülne a nimbusza Európában is.
Hazája minden jazzkedvelőjének nagy szerencséjére az az imponáló zongorista, aki a fent leírt különleges tulajdonságokkal bír, Magyarországon született, itt járta ki iskoláit és a magyar jazzéletbe kapcsolódik ezer szállal. Tálas Áron mindössze 27 éves, de máris az egyik legtöbbet foglalkoztatott zongorista abban az országban, amelyik ezen a hangszeren – a jazz műfajon innen és túl – óriási hagyományokat ápol. Ami a saját szerzeményeit illeti, és ezen a lemezen csak ilyenek szerepelnek, túl a szembeötlő eredetiségükön van valami hamvas őszinteségük, pelyhes állú frissességük, amikre még a jazzt csak ritkán vagy alig hallgató közönség is rögtön ráérez. Ezek a világos, körülményeskedéstől mentes számok nagyon jó alapanyagnak bizonyulnak az improvizációkhoz. Tálas stílusa a zongorán egyaránt mutat fel imponáló líraiságot és szélesen áradó szenvedélyeket, de sosem hadarja el mondandóját, mindig lenyűgöző tisztasággal játszik.
Elég magától értetődőnek tűnik Áron választása a trió ritmusszekciójára: Barcza Horváth József klasszikus képzettségű nagybőgős, aki a jazzben találta meg a szabadságot. Hallatlanul virtuóz művésze hangszerének, és bármilyen valószínűtlen tempóra gyorsul is fel, nagy lendületben is mindig nagyon pontosan követhető szólóinak dallamvezetése. Kísérő szerepben azonban mindig szerény és abszolút pontos, azonnal ráhangolódik játékostársaira. A zongoristánkkal egyidős Gyárfás Attila fiatalon is tökéletesen birtokában van a makulátlanul megszólaló dinamikáknak, amelyek egy ilyen kisegyüttes számára létfontosságúak. 
(Pallai Péter kísérőszövegéből)