A BMC Records korongjain elvétve találkozhatunk ilyen töménységben az ‘untig’ ismert örökzöldekkel, mint amit Szakcsi kvartettje élén kiválogatott nekünk. S talán még egy stúdiólemezen sem volt még Szakcsi ennyire felszabadult, igazi homo ludens, partnerként és szólistaként, inspiráló és inspirált, mint ezen a session-ön.

Egy ‘straight ahead’, vagy ‘standards’ album felvételeire evidenciának tarthatjuk Balázs Elemér meghívását: amilyen roppant rutinos, éppolyan óriási élvezettel és energiával adja a ritmus alapot, és mindig figyel, hogy ha már az az alap áll, akkor hol és hogyan tud egy kis illő díszítéssel gazdagítani az összképen. A precíziós műszerként ható ritmusszekció másik tagját, Barczát hallgatva eszünkbe juthat, amit Szakcsival kapcsolatban is mindig emlegetnek, hogy milyen jellegzetesen romantikus alkat.

A hasonlíthatatlanul egyéni francia szaxofonos, Monniot és Szakcsi összeszokott, szeretettel és tisztelettel teli, de meglepő páros – ritmusaik például igen különbözőek. Monniot generációja egyik vezető szaxofonosának számít hazájában, zenekarai és partnerei között található többek között a Daniel Humair-féle Baby Boom, a Moutin Factory Quintet, a Station MIR, a Guillaume Roy Quartet, François Raulin, illetve David Chevallier. Monniot leginkább abban különbözik a szokásos szaxofonosoktól, hogy miközben szívét-lelkét beleadja a hangszerbe, felmutatja annak törékenységét is. Vibrátója és melódia-csavarásai nem csak lelkének érzékeny rezdüléseit adják vissza, hanem szinte egy ütemen belül rögtön ironikusak is lehetnek. Világlátása univerzális, mindig az egészet látja, és képes láttatni a dolgok fonákját is. Szakcsival kettesben úgy viszik a témát új és új síkokra, hogy közben egymást is új művészi kifejezésre csábítják, a klasszikus standardek sora így kezeik között teljesen originális anyaggá válik. Nem veszik el a hallgatótól a felismerés örömét az örökzöld dallamok expozíciójában, de értelmezéseik a fantázia végtelenségének himnuszaiként hatnak. 
(Zipernovszky Kornél kísérőszövege alapján)